Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

biztosított volna számára, hogy a poltikai életben aktívan vegyen részt, ennek megjelenítéseként bekerüljön a választói névjegyzékbe.

07 (1848-ban — 1848-as választásokkal foglalkozó tanulmányomból kiderült — 1110 mesterember dolgozott Kecskeméten. A választói névjegyzékbe 152 fő vétette fel magát ezen jogalapon.) 1861. február 26-ig a választói néjegyzékben 209 főt tüntettek föl, aki ipara alapján nyert választójogot és élni is kívánt ezzel a jogával. Egyetlen egy üzem (gyár) működött Kecskeméten ebben az időben, az 1857-ben alapított József gőzmalom. (Ez a gőzmalom volt a harmadik az Alföldön, s az első olyan az országban, amely egyszerű kútvízre alkalmazott gőztömörítőt.) A választói névjegyzékben mégis 3 fő szerepel, aki „gyár—tulajdonos" volta miatt került bejegyzésre. Itt is hiányosak a források arra vonatkozólag, hogy milyen üzem létezhetett még Kecskeméten, vagy az egyetlen gőzmalom több tulajdonossal működött. (Ez az egy gőzmalom azonban nem tette fölöslegessé a városban működő szélmalmokat.) Kereskedés főleg gabonával — különösen rozzsal- és gyapjúval történt Kecskeméten. (Ezt néhány pénzes izraelita tartotta kezében.) A polgármester megállapítása szerint a gabonával és gyapjúval való kereskedést illetően „... az elsőre nézve a termelésben gyarapodás mutatkozik, s ha a fővárosi forgalom élénkül, a vasút és különösen távirat nyújtotta közlöny gyorsasága okábul helyben is azonnal észrevehetni az üzérek sürgetését, a helybeni piacznak azonban elágazott vidéke, s keresettsége nincsen, s ha kifelé nem lendül a forgalom, egyedül a helyi fogyasztásra van szorítkozva."

68 A marhavásárok sem bírtak akkora jelentőséggel, mint korábban. Az önkényuralom kezdetén az állathiány, később a „pusztázó betyárok", majd a legelők csökkenésével az állatállomány tudatos leapasztása játszott ebben közre. A Dunántúlon történt tagosítások következtében azonban még szép számmal vásároltak Kecskemétről igavonó marhát még a vágnivalók közül is. 67. Legények pedig voltak Kecskeméten is, a főszolgabírói iratok fondj ában évről-évre számos legény vándorlási kérelme megtalálható. Talán éppen az állandóan változó számuk miatt nem tartotta szükségesnek a városi elöljáróság számuk nyilvántartását. — 1858-ban a megyefőnök jelentést kért a polgármestertől a Kalapos legényekről — kipuhatolandó országos megmozdulásuk politikai tartalmát. A kalapos legények egyesületekbe tömörültek: regularisták, choleristák a különbség ,,...e' két osztály között főleg abból áll, hogy a choleristák gyapj úból, míg ellenben a Regulisták selyemből dolgoznak. A Regularistáknak munkálati helyét főleg a' nagyobb városok teszik, míg ellenben a kisebb illetőleg pedig magyar provinciális városok mint Kecskemét, Vásárhely, Debrecen... — a' choleristák otthonos vidéküket képezik". A regularisták megszabott bérért dolgoztak, míg a choleristák béralkuban megegyezett összegért. Hajagos polgármester határozottan kinyilvánította, hogy „... ezen legénytársiasságnak eddigelé semmiféle political színezete és törekvése nincsen". — BKMÓL. IV 1615/b Kecskemét város polgármesterének iratai, Elnöki iratok 192/1858. 68. BKMÖL. IV. 1615/b Kecskemét város polgármesterének iratai, Elnöki iratok 342/1858.