Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

birtokok középárához viszonyítottan 1 hold értékét 50 frt-ban számolva — legalább 200 hold földterület birtokosa kaphatott volna hitelt. Miután a helyi birtokosok legnagyobb része ezen holdmennyiség alatti földterülettel rendelkezett, kölcsönt sem kaphatott. A városi legelők csökkenésével csökkent az állatállomány is. Az istállózás még nem terjedt el, a fölös számban tartott marhák számát leapasztották, így volt ez Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Gyulán, Makón, Szarvason, Csongrádon, Félegyházán is, „hol páratlan szépségű, roppant számú gulyák voltak. Ezek most a tenyésztés legalsó fokára jutottak."

02 Aminek következménye a marhák árának emelkedése lett. Az emelkedett közterhekkel csak kevesen tudtak lépést tartani a birtokosok közül. A birtokok felszerelése romlott, a munkaerő nem volt elegendő, a termények ára ingadozott, a birtokos réteg jövedelme csökkent, adósságok halmozódtak fel. A birtokos réteg elszegényedésének megakadályozását, a birtokok jövedelmezőbbé tételét provinciális hitelintézetek felállításában látta a városi elöljáróság. „A földbirtokosok egyedüli mentsége — írta 1858-ban a város polgármestere — hosszúlejáratú olcsó hitel lenne, ami biztos beruházásra bátorítaná a földtulajdonost."

03 Hiába készítette el azonban az elöljáróság a városi vagyon biztosítékul adása mellett a törlesztési kölcsöntőkéből megelőlegezett földhitelbank létesítésének tervét, megvalósítására a kiegyezés előtt nem nyílt lehetőség. Míg a paraszti föld—felhalmozás korábban nem ismert lehetőségei adódtak a parcellázások során az ország más területén, a Duna—Tisza közén elsősorban a természettől hódíthattak, (futóhomok megkötése, árterek művelése) földet az arra képes parasztgazdák, s települtek ki tanyáikra a tilalmak ellenére. A házas-zsellérség túlnyomó része a birtokos parasztság alsó rétegéhez sokban hasonló törpebirtokos földművelővé vált. A legelők feltörése viszont a nincstelenek közé vetette a korábban saját jószágot is legeltető ridegpásztorokat. Gazdaságtörténeti feldolgozások, statisztikai elemzések, vagyon-öszszeírások hiányában a fenti körülmények figyelembevételével sem kaphatunk képet a városi birtokos réteg vagyoni összetételéről, differenciálódásáról. Ennek hiányában az sem állpítható meg számszerűen, hogy a választási cenzus figyelembevételének hányan voltak jogképesek birtokuk alapján. Ha számarányuknak nem is megfelelően, de igyekeztek érdekeik képviseletére a választásokon is. Kecskeméten 647 főt írtak össze birtok alapján a választói névjegyzékben, a bejegyzettek több mint felét, 64%-ot tettek ki. A nemességről sincs korabeli statisztikánk, a város sem készített vagyoni összeírást róluk az önkényuralom 12 éve alatt. Az azonban egyértel62. BKMÖL. rV. 1615/b Kecskemét város polgármesterének iratai, Elnöki iratok 299/1858. 63. BKMÖL. IV. 1615/b Kecskemét város polgármesterének iratai, Elnöki iratok 328/1858.