Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

műen kikövetkeztethető, hogy azok a nemesek kerültek előnyös helyzetbe, akik még a feudalizmus ideje alatt, amikor a feudális birtokjog megakadályozta a nemesi birtok polgári kézre kerülését — családon belül viszont elővásárlási jogot biztosítva — megszerezték a nemzetségi földeket, vagy örökség, jól fizetett hivatal révén számottevő birtokot, esetleg pénztőkét tudtak felhalmozni. A nemesség zömének azonban a paraszti életforma vállalása jutott. Ezek a rétegek csalódtak, mert nem vált valóra az, amiért sokan közülük hátat fordítottak a kiváltságok világának, nem vált valóra a nemzeti önrendelkezés, a polgári nemzetállam.

64 Néhányan visszahúzódtak megmaradt birtokukra az önkényuralom alatt, de voltak, akik közhivatali pályát választottak. A nemesi származású birtoktalan értelmiség is, ha nem boldogult szabad pályán — pl. ügyvédként, gazdatisztként — csak a nélkülözést, vagy az önbecsülést romboló, közmegvetést kiváltó hivatalvállalás közt választhatott. (Példa rá nemes Lestár Péter, aki 1855-ben megélhetését nem látva más úton biztosítva, állásért folyamodott a városi elöljárósághoz.) A városi kurta nemes kisiparos — kiváltságai elvesztése után — gyorsan olvadt össze a vele azonos életformán élő városi mesteremberekkel. A „nemesség"-et (mint régi jogot) választási képesség szempontjából kihagyták a választói névjegyzékek összeállításánál. Hogy mi okból, ennek feltárása még hátra van. Talán azzal magyarázható, hogy a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés biztosításával, az ősiség eltörlésével már nem járt anyagi kiváltságokkal a cím, nem volt értelme feltüntetésének. Kecskeméten is megszűnt — alapját vesztve — a város és a nemesség közötti korábbi ellentét, nem volt alapja küzdelmüknek, így a városnak nem állt érdekében nyilvántartásuk. A választói névjegyzéknek tehát nem volt a régi jogon (nemesi jogon) megszerezhető képesítési rovata. Nem tudni — feljegyzések hiányában —, hogy az 1848-ban ilyen jogon felvett egyéneket (17 fő) 1861-ben melyik jogképességi alapon vették fel. Az ipar az önkényuralom időszakában is még céhes ipar volt Kecskeméten. Helyzetét így jellemezte 1858-ban a polgármester: „A műipar még csak bölcsőjében fekszik, nincsenek gyárak, hiányzanak a társulatok, mellyek az individuális gyengeségét egyesülés útján pótolnák, a nyers termények majdnem minden része kivándorol a községből, s helyettük az aránytalanul drágább részletek szivárognak vissza, az e téren haladásnak egyetlen jelvényét, az időközben felállított (1857) gőzmalmot lehet felemlíteni. A kézműipar szinte a középszerűségen alóli, okát pedig abban leli, hogy az iparosok legnagyobb része készpénz-készlet hiányában nem elsőkézből, hanem a nyerészkedőtől kénytelen vásárolni, s áruja ennél fogva 64. Magyarország története 6/1.1. köt. 588 oldal