Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN L TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK Világos után a polgári alkotmányosság alapkövetelménye, hogy a népszuverenitást megtestesítő törvényhozó hatalom, a képviseleti rendszerre alapozott parlament többsége határozza meg a kormány, a végrehajtó hatalom politikájának irányát, a fegyverrel pacifikált Habsburg-birodalomban nem érvényesült.

1 De a távoli jövőbe tolódott a nemzeti önállóság kivívásának lehetősége is. Az ország katonai megszállás alá került, nyílt ellenforrdalmi terror vette kezdetét Haynau táborszernagy vezetésével. Tömegessé váltak a letartóztatások, a kegyetlen haditörvényszéki ítéletek. A csataterek és a vesztőhelyek áldozatain kívül bujdosás és börtön, kényszersorozás és száműzetés jutott osztályrészül rövidebb—hosszabb ideig a magyarság legjobbjainak. Jelentkezniök kellett a haditörvényszék előtt mindazoknak a katonatiszteknek, hivatalnokoknak, országgyűlési képviselőknek (Kecskemét két volt országgyűlési képviselőjének is: Karika Jánosnak, Simonyi Jánosnak) és főrendeknek, akik 1848 október 3-a után szerepet vállaltak az eseményekben, továbbá a Honvédelmi Bizottmány tagjainak és a kormánybiztosoknak is.

2 A „jogeljátszás" Schwarzenberg megfogalmazta elve lehetővé tette a győztes uralkodó számára, hogy maga alakítsa ki a meghódított ország új rendjét. Katonai kormányzat bevezetésére került sor Magyarországon. Területéről leválasztották Erdélyt, Horvátországot, a déli területekből létrehozták a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság koronatartományt, mindegyiket a bécsi központi kormánynak rendelve alá. Magyarország megmaradt területét 5 katonai kerületre osztották. A végrehajtó hatalom a hadsereg főparancsnokának kezében volt letéve, mellette állt a polgári közigazgatásra meghatalmazott császári biztos, akinek feladata volt a politikai igazgatási rendszer kiépítése, felügyelete. Az 5 katonai kerület mellé osztották be a polgári kerületeket, melyek vezetői a kerületi főispánok voltak. Egy-egy polgári kerület több megyéből tevődött össze, a megyék élén a megyefőnök állt. A megyék területét járásokra osztották, ezek közigazgatási teendőit a szolgabírók látták el. 1. Magyarország története 1848-1890. 6/1. Akadémia, Bp. 1979.1. kötet 437. oldal 2. SOMOGYI Éva: Abszolutizmus és kiegyezés 1849-1867. (Gondolat, 1981. 225 lap) 33. oldal