Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

Néhány évvel később, 1760-ban úgy látszik mégis történt változás a korábbi gyakorlathoz képest, hisz a magisztrátus újabb rendeletében nem a vajda, hanem egy tizedes feladatává teszi a különféle szolgáltatások szervezését a cigányok között. Nem lehetetlen, hogy a korábban is hasonló megoldást kívánt alkalmazni a magisztrátus. „Akkor közakaratból az is végeztetett, hogy egy tizedes választassák a cigányok közül, ki egyenesen főbíró úrtól függjön, kinek kötelessége lészen: levélhordásban, strázsák vezetésében, gyűjtésre és más, város szolgálattyában való kötelességre a czigányokat jó rendtartás szerint vezetni."

18 Tekintettel arra, hogy éppúgy tizedesről szól a rendelet mint a város többi tizede esetében, és a cigányok tizedese is közvetlenül a főbírótól függőt, úgy látszik a város az egységes közigazgatás érdekében kívánta a módosítást végrehajtani. Ez összhangan volt a Helytartótanács 1759. évi rendeletével, amely a cigányok letelepítésére és a letelepült életmód elsajátíttatására tett utasítást.

19 Mindezen újabb próbálkozás ellenére a szokásjog alapján a vajda ellátta közösségén belül hagyományos teendőit. Legalábbis erre utal a tanács újabb rendelete 1768-ban, amely szerint „A czigány vajdaság eltöröltetik."

20 Azt mondhatjuk tehát, hogy a vajdák működése a hivatali korlátozó próbálkozások ellenére folyamatos lehetett, a helyi cigány közösség elsődlegesen ezekre hallgatott. A vajda, avagy más néven öreg vajda mellett az 1757-es rendelet kis vajdáról is szól, akinek kötelessége az öreg vajda munkájának segítése, de egyben egyfajta ellenőrzést is végzett az öreg vajda pénzügyi munkájáról, amennyiben „... a jövedelmek az öreg vajdánál tartatnak, mindazáltal azoknak is a kis vajda tudója és számtartója legyen..." Miként a lakosság többi részénél, a cigányok között is működtek az esküdtek, akik egyfajta felügyeletet gyakorolhattak mindkét vajda felett: „...minden esztendő végén minden büntetésekrül és jövedelemekrül az czigány eskütteknek mind a két vajda számot adjon..."

21 A vajdák rendszerint éltek is a rájuk ruházott hatalommal, bár helyzetük távolról sem volt irigylésre méltó, mivel a meghozott ítéletét gyakorta nem fogadták indulatok nélkül. Ilyen esetekben a megbízó, a városi magisztrátus egyértelműen kiállt az általa hatalommal felruházott tisztségviselő mellett. „Hajdú czigányné Baktai házára menvén káromkodva, ottan rút alkalmatosságokat, szidalmakat elkövetvén, midőn Baktai István vajda, neki adott hatalom szerint meg akarta láncoltatni, Baktait nemcsak rútul káromolni, hanem agyba-főbe verni is merészelte, és a vajdának 18. XV. 9. 1760. április 24. 19. IV. 1504. b/ 76. 762. 1759. április 28. 20. ÍV. 1504. b/ 76. 765. 21. XV. 9.