Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

méltó okot adott, hogy őtet visszaverje, mely sértés által amely sebet vett, minthogy maga kereste, szenvedje..."

22 Ez az epizód is érzékelteti, hogy a vajda a korabeli gyakorlatnak megfeleleően nemcsak az egyszerűbb ügyekben történő bíráskodásra kapott felhatalmazást, hanem a végrehajtásra is. Ezt erősíti meg egy másik eset is, amikor az elítélt férje különbözött össze a bírói és végrehajtói tisztséget betöltő vajdával. 1731-ben két asszony cívódását a vajda azzal zárta le, hogy Barinét kilenc máriásra büntette.

23 Amikor pedig férje az ítélet miatti felháborodásában „több becstelen szókkal és mód nélkül illette" a vajdát, azt is hangoztatván, hogy „eb is fél tűletek semmit", azt elfogatta, és börtönbe záratta. Ugyancsak a vajda és az esküdtek döntése alapján az ítéletük ellen fellázadó Barit a városból, illetve a cigány közösségből is el kívánták távolítani. Tehát ez esetben egy igen súlyos büntetést hozott a vajda, ami azt jelzi, hogy esetenként erre is kitejedt hatalma. A jelentősebb büntetések esetében mégis úgy látszik minden esetben a magisztrátus jóváhagyását is ki kellett kérniök. Tehát azt mondhatjuk, hogy a városi bíróság egyfajta feljebbviteli fórum szerepét töltött be. Ezt támasztja alá mindkét idézett eset. Az utóbbi döntésüket felterjesztve záradékként rögzítették: „kegyelmeteket alázatosan kérjük, kegyesen megértvén ezen együgyű instanciánk valóságos meritumát, ... cselekedjen azt velünk egyedül ami jónak és helyes dolognak láttzik kegyelmetek becsületes szemei előtt..." Ugyancsak kikérték a tanács véleményét ezen ügy másik részvevőjével kapcsolatosan is. A perpatvarra, majd vádaskodásra okot adó „döbröczöni czigány felesége", mivel „rút mocskos szókat mondott" az őt megsértő Barinéra, súlyos testi fenyítés várt volna, „de mivel terhesnek tapasztaltatván", az asszonyt pálcázás helyett 18 máriásra büntették. Ezt a döntésüket is szükségesnek látták felterjeszteni: „Jól cselekedtünk e vagy nem ? lássa kegyelmetek."

24 Súlyosabb vétségek esetén természetesen felettük is a magisztrátus, illetve az úriszék volt jogosult ítélkezni. Ennek anyagán belül az itt élő cigányság életére vonatkozóan is fontos ismeretekhez juthat a kutató.

25 Bár kétségtelen, hogy az itt élő cigány közösség is viszonylag zárt volt, nem minden cigány élt együtt. Ezt igazolja az 1704-es összeírás is, amely szerint a nyilvántartásba vett 25 háztartásból négy más-más helyen telepedett meg. Czigány Miklós Petőcz Mihály mellett, Czigány János Molnár Géczi mellett, egy másik Czigány Miklós Lehel György mellett és Czigány 22. IV. 1504. b/ 1754-1756 közötti jegyzőkönyvi töredékek. 1756. február 12-i bejegyzés. 23. A korabeli pénzek eretekével és elnevezésével kapcsolatosan 1. IVANYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/a 9-147., ill. 1986. 3-56. Vásárló értékére vonatkozóan 1. 1985/b 159-321. 24. L. a Függelék III. 5. A 18 máriás 30-35 napi napszámbérnek felelt meg. 25. IV. 1517. A Koháry család Kecskemét városi úriszékének iratai 1720 és 1848 közötti időszakból nyújt viszonylag bőséges forrást.