Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

Ily módon a cigányok jogi helyzete lényegesen kedvezőbb volt mint a görög, a rác vagy a zsidó kereskedőké. Formai, jogi szempontból lényegében nem különböztek a lakosság többi részétől. A XVIII. század derekán elvileg a céhek is nyitva voltak előttük: „Zsákai János ifjú eránt parancsoltatik a lakatos céhnek, hogy a mesterség tanulásában ne gátollyák, mivel már őket nem oly tekintetben kell venni eő Felsége parancsolattya szerint, mint a gyalázatos nemzetet, hanem mint eő Felsége contribuens híveit."

13 A hétköznapok során viszont a tanács támogató vagy csak formai kiállása ellenére kétségtelenül több területen számottevő hátrány, megkülönböztetés nehezítette életüket. Különösen súlyos volt ez számukra a gazdaság különböző területén. bl Belső szervezettségük A cigány lakosság kölön történő csoportosulásából, közös jogi korlátaiból és közel azonos anyagi gondjaiból adódóan is régtől fogva rendelkezett egyfajta különállással és gondjaik megoldása végett megfelelő szervezettséggel. Bár kétségtelen, hogy a központi hatalom által meghozott törvények és a helyi közigazgatás rendeletei voltak számukra is a meghatározóak, a szűkebb közösség belső ügyeit, az egyes családok és személyek súrlódásait és kisebb sérelmeit maguk között intézték el. A szokásjog és a közösség leginkább rátermett, legtekintélyesebb személyei révén oldódott meg a naponkénti összekoccanások többsége. Nem tudjuk pontosan meghatározni azt az időpontot, amelytől kezdve vajdájuk a helyi közigazgatás beleegyezésével végezte ezirányú munkáját, de 1704-ben az adólajstromba felvett Radó Miklós 4 tallér összegű adóját azért engedték el, mivel vajdaként tevékenykedett, és ezekben az évtizedekben a közszolgálatot teljesítők adómentességet élveztek.

14 1728-ban Vajas István vajdaként fordult a város tanácsához.

15 Ezt a minden bizonnyal hosszú gyakorlatot a század derekán valamilyen okból a magisztrátus felszámolta: 1749. december 10-én kelt bejegyzés szerint megtiltották, hogy a cigányok vajdát tartsanak, és ez közöttük bíráskodjon, de e tilalmat az nem vette figyelembe, és továbbra is igazságot tett köztük.

16 A tanács döntése miatt minden bizonnyal a potior földesúrhoz, Koháry Andráshoz fordulhattak, aki megerősíthette tisztségében „Bari czigányt". Erre utal az 1757-ben hozott városi határozat kitétele is: „Jó kegyelmes urunk Koháry András eő excellentiája Bari czigánynak vajdaságban leendő maradásárúi emanált kegyes resolutioját meghadgyuk..."

17 13. XV. 9. 1760. május 17-i határozat. 14. L. Függelék, I. Összeírások 1. 15. L. Függelék, III. 2. A következő években is részben Koháryhoz, részben a városi tanácshoz folyamodtak levelükben a helybeli vajdák. 16. XV. 9. A tanácsi jegyzőkönyvekből készített jegyzet. 17. L. Függelék, II. 4.