Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

tartósnak bizonyult, és újabb megrendelések is futottak be megyei tisztvi­selők és főurak részéről: 1726-ban Orczy István kért Bende Mihály kecske­méti tanácsnoktól két-három éves alma és körte oltványokat „tíz, s tizen­két vagy többet is pénzemért", 194 1739-ben pedig a megyei alispán kért olvátnyokat. 195 Nem lehet véletlen, hogy Csányi 1840-ben a város és az itt élők egyik legfőbb érdemeként említi: „...Ki a várost mintegy ezer ölnyi szélességű zöld szalaggal majd egészen körülkoszorúzó szőlőskerteket távolabbrul né­zi, azt hinné, hogy valóságos erdőséget lát: olly sűrűen díszlik azokban a buján—növekedett gyümölcsfák minden neme: a homok, mellyet régebben a természet átkának gondoltunk, e részben is megmutatta, hogy ügyes szor­galom által többféle szükségleteink kielégítésére alkalmas, mint az agyag­föld..." 196 A város rohamosan növekvő lakossága már a XVIII. század végén komoly felvevő piacot jelentett a gyümölcstermesztés számára. A megnöve­kedett kereslet egyik kézzelfogható bizonyítéka az, hogy egyesek a törvé­nyes útról letérve kívántak ebből hasznot húzni. Az elszaporodott vissza­élések miatt a magisztrátus kénytelen volt rendeletében több téren is a termelők érdekei mellett kiállni. „A gyümölcsben tapasztalt lopások akadá­lyoztatására szükség lészen szemmel tartani, hogy kik azok, akik azokat árulyák..." Ha nem volt szőlőjük, megtiltották ezt számukra. Ugyanezt kívánták elérni azzal, hogy a „kapások feleségei pedig egészlen elzárattat­nak" a gyümölcs piaci árusításától, és kísérletet tettek arra is, hogy „a kufárok jó hírű személyek legyenek". 197 A reformkorban rohamosan terebélyesedő és igényességében is gyara­podó szőlészet-borászat növekedési ütemét is meghaladta a gyümölcster­mesztés, amely amazzal több szállal össze volt kapcsolva: „...mert a gyü­mölcsfák szőlőpászták szélein lévén kiültetve, azoknak tövei a szöllő oly gyakori munkáltatása, s kapáitatása által folyvást tisztán tartatnak, min­den különösebb költség nélkül..." 198 Az egymástól 6-8 méter távolságban ültetett fák kellő napfényt kaptak, és ha csak a pászták szélére ültettek fát, a szőlő fejlődését sem hátráltatták különösebben. 199 Az igényesség a gyümölcsnemesítés terén is erőteljesen hódított:"...a gyümölcsfák magróli szaporítása s ezeknek többszöri átültetések és oltás általi nemesítések. Éghajlatunkhoz és földünk minőségéhez képest ennek kitapintása..." A minél jobb fajták elterjedése érdekében széleskörű igény és szervezkedés jelentkezett. A mintagazdaság szervezői a csemeték árusítását gondosan megtervezték, bízva abban, hogy a megnövekedett kereslet hatására: „...ez 194. IV. 1504. y/36. 195. IV. 1504. hl 76. 88. 196. CSÁNYI János: 1840. 79. 197. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/a 188. statútum. 198. KUBINYI Ferenc —VAHOT Imre: 1853. 117. 199. Egyébként a kecskeméti borok gyengébb minőségének az volt az egyik fő oka, hogy a sok gyümölcsfa erősen beárnyékolta a tőkéket, és így azok kevés napfényt kaptak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom