Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

tartósnak bizonyult, és újabb megrendelések is futottak be megyei tisztviselők és főurak részéről: 1726-ban Orczy István kért Bende Mihály kecskeméti tanácsnoktól két-három éves alma és körte oltványokat „tíz, s tizenkét vagy többet is pénzemért",

194 1739-ben pedig a megyei alispán kért olvátnyokat.

195 Nem lehet véletlen, hogy Csányi 1840-ben a város és az itt élők egyik legfőbb érdemeként említi: „...Ki a várost mintegy ezer ölnyi szélességű zöld szalaggal majd egészen körülkoszorúzó szőlőskerteket távolabbrul nézi, azt hinné, hogy valóságos erdőséget lát: olly sűrűen díszlik azokban a buján—növekedett gyümölcsfák minden neme: a homok, mellyet régebben a természet átkának gondoltunk, e részben is megmutatta, hogy ügyes szorgalom által többféle szükségleteink kielégítésére alkalmas, mint az agyagföld..."

196 A város rohamosan növekvő lakossága már a XVIII. század végén komoly felvevő piacot jelentett a gyümölcstermesztés számára. A megnövekedett kereslet egyik kézzelfogható bizonyítéka az, hogy egyesek a törvényes útról letérve kívántak ebből hasznot húzni. Az elszaporodott visszaélések miatt a magisztrátus kénytelen volt rendeletében több téren is a termelők érdekei mellett kiállni. „A gyümölcsben tapasztalt lopások akadályoztatására szükség lészen szemmel tartani, hogy kik azok, akik azokat árulyák..." Ha nem volt szőlőjük, megtiltották ezt számukra. Ugyanezt kívánták elérni azzal, hogy a „kapások feleségei pedig egészlen elzárattatnak" a gyümölcs piaci árusításától, és kísérletet tettek arra is, hogy „a kufárok jó hírű személyek legyenek".

197 A reformkorban rohamosan terebélyesedő és igényességében is gyarapodó szőlészet-borászat növekedési ütemét is meghaladta a gyümölcstermesztés, amely amazzal több szállal össze volt kapcsolva: „...mert a gyümölcsfák szőlőpászták szélein lévén kiültetve, azoknak tövei a szöllő oly gyakori munkáltatása, s kapáitatása által folyvást tisztán tartatnak, minden különösebb költség nélkül..."

198 Az egymástól 6-8 méter távolságban ültetett fák kellő napfényt kaptak, és ha csak a pászták szélére ültettek fát, a szőlő fejlődését sem hátráltatták különösebben.

199 Az igényesség a gyümölcsnemesítés terén is erőteljesen hódított:"...a gyümölcsfák magróli szaporítása s ezeknek többszöri átültetések és oltás általi nemesítések. Éghajlatunkhoz és földünk minőségéhez képest ennek kitapintása..." A minél jobb fajták elterjedése érdekében széleskörű igény és szervezkedés jelentkezett. A mintagazdaság szervezői a csemeték árusítását gondosan megtervezték, bízva abban, hogy a megnövekedett kereslet hatására: „...ez 194. IV. 1504. y/36. 195. IV. 1504. hl 76. 88. 196. CSÁNYI János: 1840. 79. 197. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/a 188. statútum. 198. KUBINYI Ferenc —VAHOT Imre: 1853. 117. 199. Egyébként a kecskeméti borok gyengébb minőségének az volt az egyik fő oka, hogy a sok gyümölcsfa erősen beárnyékolta a tőkéket, és így azok kevés napfényt kaptak.