Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)
Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850
talán a legpénzhajtóbb ága lészen gazdaságunknak..." 200 Ezzel a később oly jelentőssé váló gyümölcsnemesítés első szervezett és nagyarányú vállalkozása bontakozódott ki közvetlenül a polgári forradalom előtt. 2 1 A gyümölcsös nemcsak amolyan tartozékként, kiegészítő elemként jelentkezett a reformkorban a szőlő mellett. Tudatos telepítések, a jó fajták megválasztása révén maga a gyümölcsös is komoly értékképzővé vált. A testamentumok és főleg a vagyonbecslések rendre kitérnek ezekre. A dúsgazdag Bozó János Ballószögben lévő 1800 út szőlője mellett külön is megemlítik, hogy van „két hold gyümölcsös, melyek még fiatalok". Kajtáriné családi örökségének felsorolásakor fontosnak tartják kiemelni, hogy a 100 hold földön nemcsak gazdasági épületek vannak, hanem gyümölcsös és káposztás kert is. Antal István hatalmas vagyonának felbecslése során szükségesnek tartja, hogy a 92 holdas városföldi birtokán az épületeket megelőzően rögzítsék a veteményes kert létét „válogatott gyümölcsfákkai". 20 ' 2 A szőlőtermesztéshez hasonlóan e téren is szükségessé vált a helyi önkormányzat bizonyos mérvű közreműködése. Itt is részben a vagyonbiztonság, részben pedig az alapvető termelési folyamatok megkövetelése vált szükségessé. A nehezen beszerezhető oltványokat gyakran ellopták, ezért a tanács rendeletben volt kénytelen fellépni a viszonylag széles körben elterjedt rossz és a termelést több tekintetben is veszélyeztető szokás ellen. 203 Más téren is közbeavatkozásra kényszerült a magisztrátus. Már a XVIII. század derekán utasításokat fogalmazott meg a tanács: „...aki engedetlen lévén, szőlőbeli fáirul az hernyót le nem szedte, tehát mai napon kimenvén a szekerek és fejszés emberek a gyümölcsös fáknak ugyan még békét hagyván, a szil, tölgy, nyár és egyéb fákat valamelyeken hernyót találnak... levágják..." 204 A következő évtizedekben, amikor mind szélesebb körben végeztek szőlő és gyümölcstermesztést, ez az ellenőrzés és szigor még indokoltabb lett: „...Gyümölcsoltó Boldogasszony napja táján a szöllőhegyek szorgalmatosan megvizsgálatassanak, és mindazon lakosok, kik a fent írt napig fajaikat a hernyóktól le nem tisztítanák, a gyümölcstermő fáktul ugyan 6 forintra büntettessenek, terméketlen fajaik pedig, ha azok is hernyósak volnának, kivágattassanak..." 20 '' 200. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/c 100-107. 201. Bár ez a mintagazdaság a szabadságharc után néhány évvel később tönkrement, 1868-ban a város egy újabb és lényegesen nagyobb szabású vállalkozást kezdett el saját maga, amellyel a mai Műkert területén alapozta meg a mintagyümölcsöst és szaporító telepet. Biztosította egyben, hogy a lakosság megkapj a a kellő tájékoztatást is, és ezen túlmenően iskolai keretek között is oktatták a növénytermesztést. BENDE László: 1916. 73—74. 202. IV. 1504. c/ 203., ül. 206. 203. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/a 205. dokumentum, 1807. 204. IV. 1504. b/ 1754-58. 1755. március 26-i határozat. 205. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/a 249. dokumentum, 1816. Hasonló értelemben kellett döntenie a magisztrátusnak 1825-ben is: uo. 320. dokumentum.
