Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

miként az borvidékeken szokásos, a szőlőt, illetve a mustot többnyire hazahordták, s a bort otthon hagyták megforrni, az esetek nagy részében nem igazán szakszerűen kezelt hordókban. Megfelelő pincék hiányában a borok télen és nyáron súlyosan károsodtak. A XIX. században mind több gazda házánál alakítottak ki kisebb—nagyobb pincét, ami már lényegesen alkalmasabb volt bor szakszerű kezelésére. A vagyonok, házak értékei között kiemelt helyen szerepel a pince léte, amelyik olykor több száz hektó bor befogadására is megfelelő volt.

174 A korszerű termelésre és feldolgozásra fogékonyabb gazdák pedig szőlőikben gondoskodtak a megfelelő feltételekről. Csányi János, a kiváló közigazgatási szakember és jeles gazda 500 útból álló szőlőjében nemcsak a kapás számára épített megfelelő lakóhelyet, hanem présházat is.

m Eljárásása nem volt egyedi eset. Szűkre szabott mellékletünkben Kajtáriné vagyonbecslésében is fellelhető: „573 út szőlő, sajtóház, kapás lakhely, veteményes kert".

176 Tehát a reformkorban minőségi változás tapasztalható a kecskeméti borgazdálkodásban is. A hordókat korábban olyan hanyagul kezelték még a város pincéiben is, ahol nagy tételekben tárolták a különféle minőségű borokat, hogy abból gyakorta súlyos károk keletkeztek. Nem valószínű, hogy egyedi eset volt: 1808 februárjában két pincében lévő 3027 akó borból 855 akó, tehát közel ötszáz hektóliter olyan rossz és dohos lett, hogy azokat kimérni már nem lehetett, és helyette kénytelen volt a város 1000 akó Jóféle" újabb bort vásárolni, az ihatatlan tömeget pedig ecet készítésére engedték át.

177 Ezekben az évtizedekben mind több gazda mélyebb és egészségesebb pincét készíttetett, a szüretelésnél pedig egyre körültekintőbben és igényesebben jártak el: „...az érett fürtöknél az éretlenektül s a rohattakról, sőt a szemeknek a csumától is különválasztását, valamint a hordók körüli sokkal vigyázóbb bánást, úgy látszik, hogy a szőlőskertek megszaporodása, a boroknak azonnali el nem adhatása a boroknak nemesítését fogja következtetni..."

178 A jó erős vörös bor készítése érdekében a fehér és a fekete szőlőt külön szedték, és csak az egészséges szőlőt préselték ki. Éppen ezért a század derekára megváltozott a kecskeméti borokról korábban kialakított vélemény, a kortársak megállapítása szerint: „Jó asztali borokat, melyek Pesten is, mint egyik kereskedelmi ág felhordatnak, termeszt a szőlős gazda. Ezek a borok hegypincékben jól eltarthatnak számos évekig."

179 174. IV. 1504. c/203-206.. Vagyonbecslések 175. IV. 1504. c/203. 176. ÍV. 1504. c/203. 177. IV. 1504. hl 76. 370. 178. CSÁNYI János: 1840. 79. 179. KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 116.