Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

A szőlőtermelés egyre több háztartáson belül már nemcsak a házi szükségletek kielégítését szolgálta: a borkimérés már régtől fogva számos gazda biztos pénzforrása volt. Csak a hivatalosan engedélyezett bormérések száma 100 fölé emelkedett a reformkor idején,

180 és ennek minden bizonnyal többszörösét tette ki a kurtakocsmáké, melyek ellen a magisztrátus évszázados szélmalomharcát kitartóan vívta.

181 A szőlőtermesztés gazdaságossága egyre nyilvánvalóbbá vált.

182 Ennek igazolására Csányi az alábbi nagyon érzékletes és meggyőző példát hozta fel: „Egy olly 3 és fél holdnyi buckás homok—téren, mellyen körülhatározva csak egy birka sem kapott volna elég legelőt, 1837. évben kezdve szőlő ültetvén, már a közelebb 1839-diki szüretkor az időközben elhasznált és télire is eltett fürtökön felül 154 akó must termett!"

183 Érthetően ennek megfelelően a szőlőültetvények értéke is számottevően nőtt. A néhány évvel, évtizeddel korábban 30—40 váltóforintért kiosztott futóhomokból álló parcella a század derekára 12—15 ezer forintot is ért.

184 Érthető, hogy a szegényebb rétegeken belül is többen voltak, akik a gazdasági emelkedés reményében vásároltak homokot, hogy iparűzés mellett szőlőművelésből kellő hasznot biztosítsanak maguk számára.

185 A szőlőtermesztés iránti fokozott érdeklődés természetesen nemcsak Kecskemétre volt jellemző. Már 1831-ben a város választott közönsége állásfoglalásában kénytelen volt leszögezni, hogy „...a szomszéd városok, melyek ezelőtt mindenkor ezen városi lakosoktól vásárolták be boraikat, szöllőket ültetvén, annyi boruk terem, hogy többé ahhoz, hogy valaha ezen tárgyban e városra szoruljanak, még csak reménség sem lehet..." Ezt a tényt annál inkább sajnálatosnak tartotta, mivel „...ezen város határában is a szöllők felette elszaporodván, a lakosok nagyobb része tsupán tsak a szöllő műveléséből él, tsupán tsak ennek hasznából fizetheti adaját..."

186 Kecskeméten a tanács több szálon is befolyásolta, ellenőrizte a szőlőkben végzett munkát. Az egyik legfontosabb eszköz nyilvánvalóan a telepí180. ÍV. 1510. aj Másodbírói számadások, 1847-48. 181. A kurtakocsmák elleni harc évszázadokra tekint vissza. A tanács a statútomok sorával, a büntetések rendszeres vagy elrettentő kiszabásával sem ért el érdemi eredményt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991. 47., 65., 120., 160., 162., 166., 183., 187., 210., 224., 242., 266., 295., és 312. sz. statútumok. 182. A szegényebb gazdák évszázadok óta adójukat is letudhatták boruk leadásával. A bor egyébként is a hódoltság alatt és után is mindig jó áron volt értékesíthető Kecskeméten. L. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/5 208-212. 183. CSANYI László: 1840. 82. Csányinak ez a megállapítása annál inkább figyelemre méltó, mivel az 1840-es években „...a honi szőlőművelés ... megszűnt rendes jövedelmi forrás lenni..." OROSZ István megállapítása alapján. Szerinte érdemes lenne feltárni azt is, hogy az 1840-es években milyen volt az értékesítési lehetőség. 1989. 47. 184. KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 116. A kecskeméti szőlőműveléssel Szabó Kálmán foglalkozott több értékes tanulmányában is. 185. Amikor pedig a bor árusításának a korlátozása miatt számításuk nem vált valóra, az a városban létrejött társadalmi elégedetlenség egyik fő mozgatója lett. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1992. 186. ÍV. 1504. cl 170. 1831. április 5.