Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

körülmények között is rendkívül munkaigényes tevékenység volt. A kortársak is úgy látták, hogy a „...szőlőművelésben legkitűnőbb nyoma fekszik a kecskeméti nép élénk munkaszeretetének és hangyaszorgalmú iparának..."

168 Az évszázadok során az egyre jobban terebélyesedő szőlőskertekbe sokféle és az esetek nagyobb részében jó minőségű fajtát telepítettek a helybeliek. „Szőlővesszejiket, vagy az ültetésre használt venyigéket, az ország minden vidékéről szerzek össze, s valójában oly sok s különféle s nemesnél nemesebb-fajú fürtéi vannak, hogy a szép iparú s dicső emlékezetű Schams venyigeiskolájának is csak itt volna legalkalmasabb központi helye."

169 1812-ben egy felmérés során 29 féle figyelemre méltó szőlőfajtát számoltak össze a város körüli szőlőskertekben.

170 A szőlő megmunkálása és gondozása az adott időszakra jellemzően és kellő körültekintéssel történt már évszázadok óta. Mégis a kecskeméti bor nem tudott kivívni különösebben jó hírnevet. Az egyik legfőbb kifogás az volt vele szemben, hogy nem tartható el elég sokáig. A ferencesek rendfőnöke „...minden szomszédos helyre utazóval megállapodott, hogy a rendház számára nyári borról gondoskodjon...", mivel „...a kecskeméti bort, amit jelenleg koldulással szerzik, szeptember után alig, vagy egyáltalán nem lehet ivásra megőrizni..."

171 Ennél az Ítéletalkotásnál viszont feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy az átlagos bor is feltétlenül jobb lehetett, mint amit a kolduló szerzeteseknek adományoztak. A rendfőnök ítéletének megalapozottságát alátámasztja az 1786-os összeírás értékelése is. E szerint a városban leszűrt 39837 akó terméséből csak 5572 akó volt jó minőségű, a többi „alávaló minőségű" lett, tehát csak a termés 14 %-a volt a helyi értékítélet alapján is igazán jó bornak mondható.

172 Tény, hogy az egyébként többségükben jó fajtájú szőlőkből készült borokkal szemben több más esetben is merült fel jogos kifogás. A fáradtságos munka azért sem hozhatta meg a megérdemelt eredményt, mivel a borkezelés terén súlyos hibákat követtek el az itteni gazdák, illetve súlyos mulasztásokkal tették tönkre munkájuk gyümölcsét. Ennek lett eredménye, hogy bár „...Kecskeméten sok nemes fajtájú szőlők vannak ugyan, de azok összekeverve, öszve is szüretelvén lévén, a külön fajok jó vagy rosszaságát színre, erőre, zamatra, tartósságra stb. való tűrősségét meg nem tudhatjuk, s ennél fogva azt sem, melyiket kellene szaporítani vagy irtani..."

171 Mivel a szőlőkben présházak nem voltak, 168. KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 112. 169. CSÁNYI János: 1840. 78-79. 170. BENDE László: 1916. 20. 171. SZABÓ Attila: 1992.41. 1773. jan. 2-i bejegyzés. 172. FÖRDŐS László: 1933-34. 48. 173. CSANYI János: 1840. 79. Ezekben az évtizedekben néhány kiemelkedő eredményt produkáló borvidéktől eltekintve országosan is hasonló volt a helyzet. A parasztok a szőlőt „öntapasztalás és aggszokás szerént művelik" szól a megállapítás: OROSZ István: 1989. 47.