Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

mesztés folyt itt.

144 A hódoltság következő évszázadában mind a szőlő-, mind a gyümölcstermesztés a lakosság létszámának növekedésével együtt bővült. A XVIII. századtól a növekedést nemcsak a fokozódó igények inspirálták, hanem az elszabadult futóhomok elleni küzdelem is. Ezen elemi csapás elleni harc a század végére már az országos gazdaságpolitika szintjére emelkedett, és a legfelsőbb fórumokon döntések születtek vele kapcsolatosan. II. József császár 1788-ban már sürgette, hogy a homok megfékezése érdekében az országos főhatóságok hozzanak hatékony intézkedéseket. Ezek elmaradása miatt a következő évtizedek országgyűléseinek is visszatérő témája lett a Duna—Tisza közének jelentős hányadát fenyegető futóhomok. Az okozott kár és a fennálló veszedelem nagyságára jellemző, hogy Pest megyében 1791-ben 21 négyzetmérföld területet tett hasznavehetetlenné a homok. Kecskemét 12 négyzetmérföldnyi határának kb. egy hatodát (17 %) fedte el. Tizenhárom évvel későbbi felmérés tanúsága szerint a város határának már a felét tette használhatatlanná.

145 A magisztrátus nemcsak különféle tilalmakkal kívánta az elemi csapás további növekedését mérsékelni, hanem — mivel a központi segítség, intézkedés nemcsak elmaradt, sőt esély sem volt rá, hogy valamilyen formában jelentkezzen — maga kezdett hozzá egy hosszú távon is igen eredményesnek bizonyuló elképzelés valóra váltásához, a futóhomok parcellázásához. Ez azonban nem ment minden ellenállás nélkül, így több megtorpanás is jelentkezett. Nem alaptalan a választott közönség 1835ben tett megállapítása: fájdalommal tapasztalván a Választott Közönség egy részről azt, hogy a dúló szelek homokkal szembetűnőleg borítják a még azzá nem vált földeket is, más részről pedig azt, hogy ezen veszély meggátlása czéljából mely számtalanszor, de mindenkor siker nélkül szorgalmazta a Választott Közönség a szabad homok beültetését..."

146 A szőlő- és bortermelés az akkori vízellátás csaknem megoldhatatlan gondjai, a kialakult szokások és foglalkoztatási viszonyok miatt lényegesn fontosabb szerepet töltött be az egyes családok életében mint napjainkban. Éppen ezért a háztartások csaknem mindegyike törekedett arra, hogy kisebb vagy nagyobb szőlőterületen saját szükségletét lehetőleg meg tudja termelni. A XVII. századból fennmaradt városi és földesúri statútumok is egyértelműen utalnak erre. A török kiűzése során a menekültek révén lélekszámban megnövekedett lakosság számára elemi igényként jelentke144. BENDE László: 1916. 11. 1598-ban a budai pasának a különféle ajándékok között fél zsák almát és 11 pint bort vittek a kecskemétiek. De már az 1562-es török összeírások is nyilvántartásba veszik a gyümölcstermést adóztatás végett, miként a szomszédos Nagykőrösön, illetve Cegléden is, tehát valószínűsíthető, hogy a gazdálkodás csaknem minden területén sokban hasonló települések e téren sem tértek el egymástól. MÉSZÁROS László: 1979. 80-81. 145. SZABÓ Kálmán: 1986. b/ 337-338. 146. ÍV. 1503. aj 1835. március 30.