Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

A nádvágás még 1831-ben is olyan fontos munkának számított a városban, hogy a lakosság érdekvédelmi szerve, a választott közönség is foglalkozott a témával: „Elérkezett az az idő, mellyben rendszerént nádaltatás esztendőnként szokott gyakoroltatni. Annál fogva a Választott Közönség helyesnek találja, hogy minél előbb a publicum részére 30000 kéve nád vágattasson, és hogy abból több lakosaink is részt vehessenek, fejenként senkinek 200 kévéken felül ne adattasson, az is 2-ik bíró és szószóló által czéduláztasson ki.

140 A szántóföldi takarménytermelés egyik legfontosabb növénye a lucerna lett, amely az 1770-es évek táján kezdett meghonosodni Magyarországon. Lényegében ennek a növénynek a szélesebb körben történő termesztésével vette kezdetét az a rendkívül nagy jelentőségű fejlődés, amely lehetővé tette a szilaj állattartás helyett az istállózó állattartás fokozatos térhódítását. Tessedik többek között azt is felismerte, hogy a lucernatermesztés egyszerre több haszonnal is jár. Először is javítja a rossz talajok termőképességét. Segíti a téli takarmányozás során gyakran jelentkező szükség enyhítését. Az igavonó jószágok táplálásakor abrakot lehet vele megtakarítani. A szántóföldek jobb művelését megköveteli, így közvetve is elősegíti a többi növény jobb növekedését.

141 A reformkorra a kecskeméti gazdák között is „becse igen esméretes" lett. A mintagazdaságban úgy tervezték, hogy „...példamutatás végett itt a szárítást ágasokon vagy arra készített létz állásokon kell tennünk, valamint berakását is üreges boglya alakban elrendezzük. A lucernához hasonló feladat jutott a másik fontos takarmánynövénynek, a bükkönynek. Ezt a hatéves vetésforgó során a búza, rozs, árpa és zab után vagy között két évben is vetették. így nemcsak a takarmány mennyiségét tudták jelentősen növelni, hanem ezzel is segítették a gyengébb talajok javítását."

142 5. SZŐLŐ ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS Bár Kecskemétet és környékét nem számítják az úgynevezett történelmi borvidékek közé, de szőlő és gyümölcskultúrája csaknem egyidős több híressé vált bortermelő tájegységünk szőlőtermesztésével. Tudjuk, hogy I. Géza királyunk egyik XI. századi oklevele már említést tesz az Alpár környéki szőlőkről.

143 A város legrégibb feljegyzései is egyértelműen tanúsítják, hogy a hódoltság korában már számottevő szőlő- és gyümölcster140. ÍV. 1504. cl 170. 141. GAÁL László: 1978. 349. 142. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989. cl 110. 143. HORNYIK János: 1860.1. 192-197.