Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

katonaság állomásozott állandó jelleggel, és ezek ellátása részben kötelezettségként, részben bevételi lehetőségként is jelentkezett. Bár nem ment ritkaság számba a rétek, legelők trágyázása, annak céltudatos kialakítása, gondozása érdekében keveset tettek a kecskeméti gazdák. Több mint figyelemre méltó, hogy a már többször idézett mintagazdaság is szükségesnek tartja a megfelelő nagyságú — az egész terület kb. 20 %-át kitevő — kaszáló kialakítását. A döntést körültekintően meg is indokolja a szerző: „Első tekintettel itt is úgy látszik, mintha ez nálunk nem is volna szükséges tárgya a példány gazdaságnak, mert úgymond Kecskeméten úgy is jól tudják azt a gazdák, hogyha a gyepet megtrágyázzák, több szénát terem... De én úgy hiszem, itt is bő mező áll nyitva a példamutatásra és hasznos kísérletekre. Mert bármelyik gazdának kaszálóját tekintjük is, avagy nem ugyanazon fűnemek vannak-e abban most is, mellyek 3-dik, 4-dik elődünk idejében is voltak, habár azok kevés termést nyújtanak, vagy rossz, s néha mérges fajokkal kevert természetűek légyenek is. És lehetne-e csak egy példát is mutatni hol a gyepkaszálók mesterséges megjavítására, nemesítésére a hasznosabb és több szénát adható gyepfű nemek szaporítására ... lépések történtek volna?" Ezért is szorgalmazza a tarack és egyéb értéktelen füvek helyett a nemesebb és nagyobb hozamú fűfajták termesztését.

134 A rétek, legelők szénahozamának nagyságára vonatkozóan igen kevés adat áll rendelkezésünkre. Mivel e téren érdemi változás évtizedeken át nem történt, egy-egy adat is komoly tájékozódási pontként szolgálhat. Az 1786-os összeírás felmérése szerint Kecskeméten a 77—78 ezer holdnyi legelőn 87478 mázsa jó minőségű széna, és 75867 mázsa „savanyú" széna volt hasznosítható. Miközben ezeket a területeket legelőnek is használták az év meghatározott időszakában, 163345 mázsa szénát is biztosítottak az állatok téli takarmányozásához. Ez holdanként mindössze 2,12 mázsa átlagotjelentett. 135 A hétköznapok termelő tevékenysége során a réthez, legelőhöz kapcsolódott sok vízjárta lapos, illetve a szikes tavak, valamint a Tisza melletti árterület nádasa. Ezekről is takarítottak be takarmánynak való különféle vízi növényt, különösen a tavaszi hónapokban, amikor még az érés folyamata meg sem kezdődött. Az állandóan vagy az év nagyobb részében vízzel fedett területeken az igazán értékes növény a nád volt. A XVIII. század csaknem egészében szinte kizárólagos tetőfedő igen nagy becsben állt. A városban a lakóházak szinte mindegyike, sőt több középület is náddal volt fedve. Iskolák, ispotályok stb. fedele is egészen a XIX. század elejéig nádból készült. Ezt érzékelteti a „Cserepes kórház" elnevezés is szemben a nádtetős ispotályokkal, kórházakkal, amely épület és elnevezés az 1940-es évek végéig fennállt. A tetőfedés mellett gyakran alkalmazták kerítés és kevésbé igényes épületek, kunyhók falának kialakításához is. 134. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989. c/ 110. 135. FÖRDŐS László: 1933-34. 48.