Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

foól, mind magokból a virágokból egész év alatt szép jövedelmet lehetvén szerezni." Tehát már jelentős piaca volt a virágtermesztésnek a mezővároson belül is. A mintagazdaság területén az igényesebb virágok termesztése érdekében „üveg vagy meleg ház" készítését is szükségesnek tartották, „mégpedig a haszon tekintetéből is, mert a legdrágább és pénzt fogó virágok nagyobb része télen által meleg helyet kíván, s tavasszal dúsan kamatozik." A fokozódó igények jelentkezése, illetve ezek további fejlesztése volt a céljuk azzal a gazdaság részvényeseinek, hogy a központi épület körül mintaszerűen esztétikus környezetet igyekeztek teremteni: „Az udvart gyönyörködtető erdős ligetek szépségét ezen virágos kert külön különféle eleven spaliczokkal ... felosztva nagyon fogja növelni s mintegy kiegészíteni..." dl Takarmánytermelés A XVIII. század nagyobb részében az állattartás legfőbb és csaknem kizárólagos alapja a rét és a legelő volt. A XVTII. század közepe előtt csak akkor beszélhetünk takarmányozásról, ha az állatok istállóba kerültek. Ezt legtöbbször csak a télre korlátozták. A nyári istállózás gyakorlatilag ismeretlen volt. A takarmányozásra hosszú ideig nem is volt fogalom. A jeles mezőgazdasági szakíró, Nagyváthy nyomán „istállóban legeltetni" kifejezést használták erre a célra. A lovak kivételével szinte kizárólag a legeltetés jelentette az év nagy részében a jószágok táplálásának módját. Az ország nagyobb részében csak a XIX. század második felében, a legelők rohamos csökkenése állította igazán előtérbe a takarmánynövények termesztését.

132 A modern takarmánytermesztés Németalföldön alakult ki. Innen terjedt tovább Franciaországba, Németországba és ezen keresztül Ausztriába. Nálunk az egyik legfejlettebb gazdaságunkban, a Lilien uradalomban is csak 1797-ben lelhetők fel az első nyomok. A takarmánytermesztést az ország nagy részén erősen gátolta a nyomásos gazdálkodás. Ezzel magyarázható, hogy hiába kísérelte meg Tessedik népszerűsíteni a lucerna, lóhere, mohar termesztését a szarvasi gazdák körében, az előadásra összehívottak kinevették. Ahol nem bénított a nyomásos rendszer, ott a vetőmag megszerzése jelentett megoldhatatlan gondot. Jellemző a XVIII. századi viszonyokra, hogy többen is akadtak, a „takarmányfüvek" szántóföldi termesztését apróra vágott széna elvetésével kísérelték meg, mert azt hitték, hogy az így elvetett növénynek magja van.

133 A széna képezte nemcsak a korábbi évszázadok során, hanem még a polgári forradalom táján is az egyik legfontosabb takarmányt. Ezért volt komoly értéke a jól karban tartott réteknek, kaszálóknak. A kaszálók értékét külön is emelte a városon belül az a tény, hogy itt jelentős számú 132. GAÁL László: 1978. 346. 133. GAÁL László: 1978. 347-349.