Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

A kukoricának sok haszna mellett az is előnye volt, hogy a szegények iga hiányában még két kezükkel is fel tudtak túrni akkora földet, melyen termeszthettek annyi kukoricát, mely az éh Ínségtől megmentette őket.

109 Döntő fordulat akkor következett be, amikor a szántóföldi növények között helyet kapott. Tessedik is szorgalmazta termesztését. Előnyeként emelte ki, hogy a gyomosodás meggátlásában ér annyit mint a hagyományos ugaroltartás. Külön is fokozta jelentőségét, hogy utat tört az intenzívebb kapásművelés számára. Igen jelentősek a kukorica termesztésének társadalmi kihatásai is. A szegény lakosság az aratórész mellé kis földdarab kukoricával történő bevetésével biztosítani tudta háztartása számára a kenyér mellé a legszükségesebb zsírt, szalonnát, füstölthúst. Ezen túlmenően, mivel munkaigényes növény volt, vetéséhez holdanként 3 munkás, kapálásához 5 kapás napszám kellett, kétszeri kapáláshoz 10 ember, töréshez és a fosztáshoz 4 ember, a zsellérek számára rendszeres munkaalkalmat biztosított a jobb módú gazdák földjén. Nem is a tiszta érték volt itt az igazán fontos, hanem az a tény, hogy az állattenyésztés egyik alapanyagává vált, emberi fogyasztásra is kiválóan alkalmas, és ha a gabonatermés rosszul sikerült, a kukorica még hozhatott bőséges termést.

110 Elterjedését az Alföldön nehéz nyomon követni. Békésben már a török korban ismerhették, hisz termesztéséről már 1694-ből van adat. A Jászságból csak a század derekáról. Hódmezővásárhelyen 1731-ben említik először a feljegyzések. Szegeden viszont már 1719-ből való az első adat, ahol az egyik városrészt Kukoricavárosnak nevezték.

111 Kecskeméten a kukoricára utaló legkorábbi feljegyzés 1735-ből maradt fenn: „Molnár Mártonné a rácz katonák elmenetele előtt való napon egy katonának almát, kukoriczát és hagymát adott..."

112 Utána évtizedeken át kevés feljegyzés maradt fenn. Úgy látszik, hogy a szélesebb körű termesztése csak fokozatosan honosodott meg. A legközelebbi adatunk negyedfél évtizeddel későbbről való, ekkor viszont már széles körben közkedvelt növény lehetett.

113 1779-ben ifjabb Csita Mihály végrendeletében meghagyta, hogy „...az kukoritza föld, amely vagyon az szöllőnek végében... Csita Panna nénémre szálljon..." 1782-ben Mester Jánosné rendelkezett: „...Vagyon a csordás kút felé kukoritza termő földecském..."

11 109. WELLMANN: 1960. 320-327, 110. GAÁL László: 1978. 327. 1847-ben pl. igen gyenge volt a gazdasági év, de kukoricából rekordtermést jegyeztek fel. SZILÁGYI Tibor: 1990. 129. 111. BALASSA Iván: 1960.46-47. 112. XV. 4. Az egykori tanácsi jegyzőkönyv 1735. augusztus 3 kelt (627. o.) szerint Szabó Kálmán jegyzetei révén maradt fenn, aki megjegyzi, hogy a tanácsi jegyzőkönyvekben ez az első eset, hogy a kukorica szó előfordul. 113. Dung Benedek budai mészároslegény 1771-ben a Szent Lőrinc napi vásár alkalmával „testi gonoszságnak el követése végett az kukoriczás kertekben vévén ki magát, vigyázó csőszök által megkapatott" IV. 1504. cl 188. 114. ÍV. 1504. v/Végrendeletek.