Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

Bár kétségtelen, hogy a kukorica a következő évtizedekben mind szélesebb körben terjedt el, a szántóföldi növénytermesztésen belül még a reformkor végén sem nyerte el az őt megillető helyet. A kecskeméti mintagazdaság programjában kiemelt fontosságot kapott a vetésforgó népszerűsítése, a megfelelő növények egymásutániságának a megtalálása. A 6 forgóból álló periódusban szükségesnek tartották a búza, a rozs, az árpa, a zab és a bükköny felváltva történő vetését, de a kukoricáról nem történik említés. Igen figyelemre méltó, hogy a mintagazdaság programjának egyik bírálója még ki is emeli a kapásokkal kapcsolatos észrevételében: „A földet soványító kukoricza termesztés talán elmaradhatna..."

115 A kukoricának ezen évtizedeken belüli terméseredményeire helyi adatot nem találtunk, de a szakirodalom is csak nagy megszorítások között tud nyilatkozni. A piaristák gazdaságában 1 pozsonyi mérő vetőmagból 46 pozsonyi mérő termett. Holdankénti átlagban 20 pozsonyi mérőt lehetett számítani.

116 A kukorica mellett másik nagy sikert elért kapás növényünk a burgonya lett, amely ugyancsak Amerikából származva körülbelül azonos időben terjedt el az országban. A Felvidéken már az 1760-as évektől elterjedt, az Alföldön pedig a század végén. De igazán népszerű csak a századfordulón lett. II. József korában a vetőmagot még ingyen osztogatták. Szélesebb körben csak a napóleoni háborúk alatt kezdték termeszteni. Viszonylag gyors terjedését a XVIII. század utolsó szakaszának szinte állandósuló gabonahiánya is siettette. A kapásnövények közötti súlyának gyors növekedését elősegítette az is, hogy ipari célokra is fel tudták használni. Ezen túlmenően a takarmánynövények között is mind fontosabb lett. A termés mennyisége ezekben az évtizedekben még lényegesen mérsékeltebb volt mint napjainkban. A piarista birtokokon az elvetett mag 3—5-szörösét tudták betakarítani.

117 Az ipari növények közül az ismertetésre kerülő másfél évszázad alatt még viszonylag kevés honosodott meg, illetve csekély számú volt az olyan növény, amelyet jelentősebb mennyiségben termeltek. Ennek okai között részben az éghajlati és talajviszonyokat, részben pedig a megfelelő ipari háttér és az agrokultúra hiányát kell megneveznünk. Az esetek többségében a rossz közlekedési viszonyok eleve nem tették volna gazdaságossá ezen termények nagyobb távolságra történő szállítását. 115. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989. c/109-113. 116. GAÁL: 326-327. Gabonából holdanként általában 10-12 pozsonyi mérővel számolhattak a legjobb talajokon. 117. A napóleoni háborúk alatt a zirci apátság gazdaságában nagy darab földet vetettek be burgonyával, amelyet göbölyök hízlalására használtak fel, szalma- vagy szénaszecskával keverték. 1803-ban Sopron vármegye vezetői burgonyából készített liszt és kenyér terjesztését szorgalmazták. GAÁL László: 1978. 335-337.