Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

ságából, hanem az egyesített jó cselekedetekből veszi eredetét. Senki annak nem oka s arról nem is tehet hogy e vagy más vallásban történt születése, miért érdemlene meg tehát azért közgyülölséget?" Nincs szándékunkban az, hogy idillikus képet rajzoljunk, csupán a korabeli érvelési eszköztár és gondolkodásmód néhány, forrásokban fellelhető vonását emeltük ki, amelyek egyúttal az általánosító vélemények veszélyeire is rámutathatnak. Nyilván több értelmezési lehetőséget nyújt az az 1836. évi jelentés is, amely a hivatali, pozícióőrző álláspontot, az adminisztratív döntés végrehajtását, de ugyanakkor már helyenként a hivatalosságon túlra tekintő látásmódot is tükröz. A tanácsi határozatot követően Péter László és Bibó Károly megvizsgálta az „apródonként, szép számmal beszivárgott idegen zsidók" helyzetét. Feladatuk valójában az volt, hogy a város elhagyására felszólító rendelkezés végrehajtásáról tegyenek jelentést. Tapasztalatuk szerint inkább növekedett az engedély nélküli zsidók száma, mintsem hogy csökkent volna a kiutasítás! parancs szerint. A beszélgetések során többen arra hivatkoztak, hogy sok kikölcsönzött pénzük van a helyi lakosoknál, „sőt, van olyan is, aki végképpen elcsüggedve azt a nyilatkozást teszi, hogy őtet, ha agyonverik sem mehet sehová, mert ő itt születvén, ő egyéb hazát Halas városánál nem ismer, és ha a határból kikísérik, annyiszor visszajön, és ha minden visszajövetelkor ötvenet vágnak is reá, még sem gondol vele, és minden visszajövetelkor ötvenet szívesen kiáll, csak Halason maradhasson. — Mely szülőföldhöz való ragaszkodásbeli fájdalom kijelentése egy kevéssé az emberi kötelességekre megemlékeztette ugyan az alólírottakat, hanem érezvén hivatalos kötelességeket, mindazoknak meggondolása mellett is azon csekély vélemény ötlött eszekbe, hogy akármit beszélnek azok a zsidók, de az őket sújtó tanácsi határozatoknál fogva csakugyan ki kell nékük határunkból menni... "

23 A zsidóság helyzetének megkülönböztetett és bizonytalan voltát, valamint a hivatali apparátuson belüli nézetkülönbségeket, jogértelmezési ellentéteket illusztrálja egy 1852. évi, császári és királyi megyei törvényszéknek írt levél.

24 Fridrich Alajos halasi járásbíró a „tiszta igazság eszméjén alapuló jogegyenlőség" elvét követve, vitába szállt a halasi tanáccsal, amely testület utólag semmissé akarta tenni a zsidók halasi lakosi jogát. Ezzel szemben írta Fridrich, hogy „azon izraeliták, kiknek részökre e bíróság által fekvő vagyon örökös szerzést megengedtetett, már mint harmadik nemzedék laknak Halason, közterhek viselésében, szolgálatok teljesítésében, közadó fizetésében minden töb23. Uo. 1836. Ee. 191. 52. 24. Uo. IV. 656. A Kiskunhalasi cs. kir. Kapitányság ir. 1854. A VII. 854/16.