Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

bi lakosokkal vagyonaránylag rovatnak meg. Kérdem tehát, hová való lakosok ezek, ha nem halasiak?!" A ZSIDÓK ÁLLAPOTA AZ 1848 ELŐTTI ÖSSZEÍRÁSOK TÜKRÉBEN A halasi commorans — idegen, ideiglenesen itt-tartózkodó — zsidók neveit a XVIII. század végétől az adóösszeírások végén rendszerint felsorolták. Az 1798-99. évi összesítésben 6 háznélküli zsellérként számontartott családfő mellett 5 felnőttet, 1 testvért és 6 lányt, tehát összesen 18 főt említettek. A családfők 2. osztályú kereskedést űztek, 10-40 forint árendát fizettek, összesen 136 forintot. A közös legelőn 12 állatot (4 tehén, 8 ló) tartottak.

25 Az előbbinél több információt nyújt az 1817. évi összeírás.

26 (L. IV. táblázat) Mint látható, a 70 főnyi halai zsidóság 10 háztartásban élt (átlag 6-7 fő). A családfők házaltak, (kis)kereskedéssel foglalkoztak, illetve valamilyen üzletet béreltek. Az összeírás azonban jóformán csak a keresőkről nyújt képet, a többi háztartásbeliről viszont alig. Az 1820. évi öszesítés a türelmi adót fizető 7 családot (39 fő) sorolta fel: a családfőket tekintve, az 1 fő kiskereskedő és 5 kalmár (1 fő nem fizetett) után összesen 1390 forintot fizettek a halasi zsidók.

27 Az 1818. évi zsidóösszeírást (87 fő) indokolt egyéb szempontból is elemezni. A családfők, akik általában gyapjú- és bőrkereskedést folytattak, egyharmadánál jelölték meg a magyar nyelvtudást, természetesen a német és olykor a „tót" és a „rác" mellett. Az ezután következő fejezetek szempontjából is érdemes idézni egy-két korabeli jellemzést:

2 „Préger Ábel 50 éves, nős, három gyermeke, egy szolgálója van. Gyapjúval és bőrrel kereskedik és portékát is tart. 1797-ben jött Halasra, a Mosón megyei Köpcsényből származott le kisgyerek korában. Alacsony termetű, barnás hajú-szemöldökű-szakállú, kék szemű, pirosas, teljes ábrázatú, potrohos hasú, magyarul, németül beszél, bevett zsellér." 25. Uo. V. 201. f. Adóösszír. 1798-1799. 161-164. p. ö. 101. 26. Uo. V. 201. b. Közig. ir. Y. 136. 24. 27. Uo. Z. 146. 3. 28. NAGY SZEDER István: 1923. 211-213. p.