Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

lyét és ezzel a kerületi tiltások figyelmen kívül hagyását a katolikusok jóval korábbi — helyi ellenkezést kiváltó — betelepítésére adott válaszaként is értelmezi.

14 A halasi tanács 1848 előtt igyekezett ellenszegülni a zsidókat kitiltó Jászkun kerületi határozatoknak, s a személy szerinti döntést vállalva, a nyilvánvaló haszonelvüséget szem előtt tartva engedte meg egyes zsidók bentlakását.

15 Jellemző esetként említhető meg az, amikor 1796-ban két jankováci (jánoshalmi) zsidó kereskedő befogadásáról egyenként szavazott 15 tanácsnok és a 20 főnyi redemptus képviselet. Egyhangúan a házárendálás, a kereskedés engedélyezése mellett döntöttek, s azt is megengedték, hogy családjukkal együtt lakjanak. A nevek alaposabb vizsgálata után a helyi halatom kiváltságos tagjainak és a mobil kereskedelmi szerepkörre vállalkozó zsidók jól ismert szövetségére ismerhetünk rá: a döntéshozók nagy részének házaiban lakott a 49 főnyi zsidó lakosság. Sőt Túróczi István a kerületi utasítás ellenére az udvarában egy zsidó számára boltot is nyitott. Moses Veinberger és Ádám Márton zsidó betelepedők halasi befogadása nemcsak a Kiskunságban, hanem a Jászkunság területén is az első hivatalos engedélyezésnek minősült, amely azután hivatkozási alap lett a későbbi kérelmezők számára. Betelepedésre csak a városi tanács megítélése szerint hasznos tevékenységet folytató, némi vagyont felmutatni képes zsidó családok számíthattak. A hivatalos engedély megszerzése rendkívüli súllyal bírt, mert egyébként szigorúan tiltották a titkos bentlakást. így például egy kerületi leirat alapján 1784-ben megparancsolták a korcsmárosoknak, hogy mindegyikük tartson egy könyvecskét, amelybe kötelesek voltak beírni az utasok nevét, s ezt a dokumentumot minden reggel a városházára kellett vinnük egy arany lefizetése vagy 25 pálcabüntetés terhe alatt. Tizedenként megnevezték azokat a személyeket, akik egy órán belül kötelesek voltak jelenteni a vendégek neveit. A gyanúsnak tartott embereket a városházára kellett kísérniük.

16 Jóllehet, hogy a fent említettek nem annyira a végrehajtást, az eredményt, hanem az előírásokat rögzítik, de így is érzékelhető, hogy milyen körülmények között kereskedhetett az amúgy is ellenérzéssel fogadott, idegen zsidó kereskedő. A gyapjúeladások során több kisebbnagyobb konfliktus keletkezett (pl. a foglaló miatt), amit a tanács 14. NAGY SZEDER István: 1936. 68-69. p. 15. SZML. Jászkun Kerület közig. ir. 8. fasc. 2146/1796. PAPP Izabella szíves közlése.; NAGY SZEDER István: 1923. 208-210. p.; PAPP Izabella: 1990. 32. p. 16. BKML. Kkh. V. 201. a. Közgyül. jkv. 1780. 241. p.; 1784. 191-192. p.; 1797. 6. p.; 1813. 84. p.: a korcsmárosokra bízták az idegenek figyelését.