Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

1797-ben a városházánál történt közös megegyezéssel kívánt lezárni, mint írták: a zsidók „csalfálkodásának" megakadályozása és a rend helyreállítása érdekében.

17 A XVIII. század végétől többször is megállapították a zsidók befogadási feltételeit. 1799. május 3-án így szabályozták itt-tartózkodásukat:

18 1. Akiknek nem adták meg a zsellér-státust, azok két hét alatt családjukkal együtt kötelesek voltak kiköltözni. Azonban kereskedni bejöhettek a városba és raktárt is tarthattak, de csak úgy, ha útleveleiket bemutatták a városházán és bejelentették itt-tartózkodásuk idejét. 2. Akiknek lakhatási engedélyük volt, azok mind a városi, mind a királyi szolgálatot kötelesek voltak teljesíteni. 3. A befogadottakat kötelezték, hogy a vidéki kereskedés céljából bejáró zsidóknak kimért kóserborért árendát fizessenek. Keresztény lakosoknak nem adhattak bort, mert különben mint kurtakorcsmárosokat megbüntették. Pálinkát és sört nem árusíthattak, arra hivatkozva, hogy ezeket az italokat a keresztény korcsmákban is megihatják. A görög és zsidó vetélkedés során a halasi görögök panaszára 1807. áprilisában született egy kerületi határozat, miszerint csak a királyi engedéllyel rendelkező zsidók házalhattak: a kocsival járók negyedévenként háromszor árusíthattak a piacon kirakodva, a gyalogjárók ugyanennyi ideig járhatták batyuikkal a házakat. Ugyanakkor a halasi — zsellérként — bevett zsidók raktárt tarthattak és a hetivásáron kereskedhettek. Az úgynevezett „külső zsidóknak" — akik általában a bőrszedésre hivatkozva más portékát is árusítottak -, megtiltották a házárendálást, az^itt-lakást, sőt a bőrszedés idejére számukra a vendégfogadóban kijelölték a szállást. A másutt is megfigyelhető módszert, a megosztásra való törekvést alkalmazva, az 1807. május 12-i félegyházi Jászkun kerületi kisgyűlésen a Kiskunságba engedély nélkül bejött zsidók összeírási műveleteibe, s a tulajdonképpeni kiutasítási határozathozatalba a befogadott, tehetősebb zsidókat is bevonták. Ez az eljárás számos belső konfliktust gerjesztett.

19 A hivatali álláspontot általában tükröző mentalitás vonásait akarva-akaratlanul írásban is rögzítették. A halasi elöljárók Veinberger Mózes boltárendás mellett érvelve a több éves itt-lakást, a jó vagyoni állapotot, a kifogástalan viselkedést hangsúlyozták, majd rátértek a stratégiai célra: „Eddig a rácz nemzet tartván a kereskedést, úgy 17. Uo. 1798. 91., 98. p. 18. Uo. 1799. 253-254. p. 19. NAGY SZEDER István: 1936. 69. p.