Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában

az 1775. évi legeltetési rend, mely szerint „a baromra való marha tartása, kivált az irredemptusoknak tilos, sem ökör, sem tehén csordára sem tanyán tartani nem lehet. Az irredemptus fejős teheneit amíg a csorda kijár a redemptus tanyájára befogadni tilos."

42 Mivel a földnélküliek vagyongyarapítási lehetősége és ezáltal esetleges földszerzése leginkább az állatállomány növelésével történhetett, a redemptusi érdekvédelem ennek korlátozását kívánta. Az 1800-as évek után egyre gyakrabban szám szerint is megszabták, hogy az egyes társadalmi réteghez tartozók milyen feltételekkel és mennyi állatot tarthatnak. Különösen a nagyon elterjedt juhtartást korlátozták. 1819. december 18-i tanácsi határozat szerint: „1, városunkban olyatén irredemptus lakosok nem találkoznak akik felesleg való barmos marhákat tarthatnának. 2. Az ollyatén irredemptus lakosok, kiknek 4 darab igavonó jószágai vannak, és a közönséges terheket viselik, tarthatnak 30 darab nőstény juhokat és ezeknek bárányaikat."

43 Azok a földnélküli lakosok, akiknek egyéb jószágaik nem voltak — tehát igavonó állatokkal közszolgálatot nem teljesítettek — juhokat egyáltalán nem tarthattak. A juhászok saját juhai ott lehettek az általuk őrzött nyájban, de csak korlátozott számban. A tartható juhok száma mindenkor az őrzött juhok számától függött, pl. 1500-2000 juh őrzője 60 db-ot 700-1000 juh pásztora 40 saját juhot legeltethetett. A legeltethető állatok számának korlátozását a szarvasmarhatartásnál a fűbér összegének egyre magasabbra emelésével kívánták elérni. A lakásfeltételek szabályozását célzó tanácsi intézkedések Azoknak a földnélkülieknek, akik munkájukkal állatállományt szereztek, az állatok elhelyezéséhez saját portára volt szükségük. Megszaporodott állatállománnyal lakóul helyet találni nehéz volt. Az önállósodás és gazdasági stabilizáció alapfeltétele a saját ház megszerzése volt. Ez egyben a zsellérek számára az irredemptusok közé kerülés lehetőségét is magában rejtette. Házhelyet kétféle módon lehetett szerezni. Szabadforgalomból vásárlás útján, vagy a közös használatra kihagyott szabad földből tanácsi osztással, meghatározott taksáért. Ez a taksa a 18. században Félegyházán 3 Ft volt, míg a vételár a 60 Ft-ot is elérte, természetesen ennél kevesebb és több is lehetett. Hozzájárult ehhez, hogy a házhelyeladást 42. BKML, Kf. lt. V. 101. A. Prot. Pol. 4. p. 322/1775. 43. BKML, Kf. lt. V. 101. B. Arc. 16 Cl F5 87/1821.