Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Adatok a reformkori Kecskemét társadalmi ellentéteihez

mindig csaknem napi gondként, feszültségként jelentkezett a „közös" és a magángazdálkodás egyértelmű elkülönülése.

1 Nem csekélyek a társadalmi eredetű konfliktusok sem. A legélesebben kétségtelenül a beköltözött nemesek és a város jogilag jobbágy lakossága közötti feszültség rajzolódott ki. Az évtizedekre visszanyúló ellentéteket fokozta az is, hogy 1835-ben ismételten védelmébe vette őket a nemesi közgyűlés: „... a helybeli nemeseknek minden némű javaikat — azon tekintetből, mivel az ország törvényei a magyar nemest adózásra nem kötelezik — a további adózás alól felmentették". „Mely végzés annyival fájdalmasabban esik ... mivel a helybeli nemesek nem tekintődhetnek úgy, mint az ország más helyein lakó nemesek, kik eddig sem az ország törvényeinél, mint azon kétoldalú külön kötelezésnél fogva adóztak, amely szerint a közönség őket minden beneficiumaiban

2 s hivatalviselésben részelteti, ellenben ezekért a nemesek adózás terheit a nemtelen lakos társaikkal megosztani kötelesek..."

3 Ugyancsak súlyos ellentétek forrása volt az, hogy a várostól termőföldet csak azok kérhettek bérletbe, akiknek a városban önálló háztelkük volt, illetve rendelkeztek olyan igavonókkal, amelyek biztosították, hogy eleget fognak tenni különböző szolgáltatásoknak.

4 Ezek hiányában csak zsellérként vagy kertészként települhettek le, és önálló gazdaság megteremtésére nem számíthattak. Bár az állattartás zsugorodásával párhuzamosan csökkent a cselédek és a pásztorok száma, aránya a város lakóin belül, de jelentőségük még mindig nem kérdőjelezhető meg. A velük szemben hozott városi statútumok száma is érzékelteti, mennyire foglalkoztatta mind a gazdákat, mind a magistrátust a köztük jelentkező bármely rendellenesség. A mezővárosi társadalmon belül meglévő szövevényes érdekazonosságot és ellentéteket nem lehet célunk itt ismertetni. Csupán utalunk arra, hogy a felsoroltakon túl a szegények és a gazdagok közötti örök feszültség is ott húzódik. Bár a városon belül az önálló gazdasággal rendelkezők száma folyamatosan nőtt, a viszonylag liberális mezővárosban időről időre igen sok földönfutó talált menedékre, növelve a nyomor szintjén élők mindig is nagy számát. 1. IVANYOSI-SZABÓ Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom elótt. Kecskemét, 1991. 7-19. 2. Jelentősebb beneficiumok: kocsmatartás, mészárszéktartás, malomtartás, földbérlet, áruk helyben történő eladása stb. 3. Bács-Kiskun Megyei Levéltárban található minden idézett irat. IV. 1503. Kecskemét város Választott Közönségének iratai, a) közgyűlési jegyzőkönyvek 1835. Ili. 27. (Később csak a fondok ás az állagok jelzéseit valamint az irat évszámát, dátumát rögzítjük.) 4. Kecskeméti szabályrendeletek I. (1659-1849) IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Kecskemét, 1991. 155. és a 378. statútum. 5. Uo. 350. és 356. old.