Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Adatok a reformkori Kecskemét társadalmi ellentéteihez

A reformkorból fennmaradt írott emlékeink aránytalanul nagy része a megyei és a városi közigazgatás működése során jött létre. Ebből adódik, hogy ha társadalmi ütközéseket valamilyen formában rögzítettek, azok csaknem mindig a lakosságnak vagy az államhatalom valamely szervezetével vagy a helyi önkormányzattal szembeni megmozdulását tárják fel. A civilek egymásközti súrlódásáról, érdekközösségéről vagy éppen ütközéséről alig, vagy csak közvetve szólnak e feljegyzések. Pedig a jelentősebb mezővárosokban a különféle érdekellentéteknek számos csomósodási pontja volt. Ezek közül csak a jelentősebbeket, pontosabban a leggyakrabban rögzítetteket említjük. Az egyes mezővárosokra kivetett adó szétosztása mindig újabb sérelmek és panaszok forrása volt. A nemesség jogilag nem védhető érdekérvényesítéséről már szóltunk. E téren a sérelmek újabb hulláma késztette a választott közönséget az alábbi döntésre: „Minekutána a lakosságnál több panaszokra az szolgáltatnak alkalmatosságot, hogy az adó kivetése nem egyenlő arányban történik meg a tehetős és tsekélyebb tehetségű között, annálfogva, hogy valahára ezen panasznak eleje vétessen, a lakosok közt az adó kivetése lehetőségig arányba tétessen, szükségesnek látja a választott közönség, hogy egy deputátio neveztessen ki a lakosok javait individu aliter öszve írván ..."

6 A megalapozott sérelmek újabb forrását jelentette a különféle szolgáltatások sora. A forsponttól, a katonák beszállásolásától a nemesek mentesültek, Illetve csaknem címleges összeggel váltották meg kötelezettségüket, amit azután többségükben sohasem fizettek be. A különféle szolgáltatásokra való kirendelés és annak nyilvántartása további érdekütközésekre adtak alkalmat. Talán még látványosabb, a felszínen is jobban megjelenő ütközéseket eredményeztek a különféle benficiumok közvetlen vagy közvetett igénybevétele. Kétségtelen, hogy a gazdagabb, a vagyonosabb eleve nagyobb lehetőséggel rendelkezett a város jogkörébe tartozó haszonélvezetek egyéni célú felhasználásában. Az egyik leginkább neuralgikus pont a borméréshez, a bor értékesítéséhez kapcsolódott. A kocsmatartás minden mezőváros egyik fontos jövedelmi forrása volt. A sokszor indokolatlanul magasan megszabott árak miatt viszont állandósult a kísértés a kurtakocsmák tartására.

7 Ezek felszámolása évtizedes harcok során sem sikerült, többek között azért sem, mert 6. ÍV, 1503. a) 1835. III. 6. 7. Kecskeméti szabályrendeletek, 355. old.