Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Adatok a reformkori Kecskemét társadalmi ellentéteihez

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR ADATOK A REFORMKORI KECSKEMÉT TÁRSADALMI ELLENTÉTEIHEZ A reformkor régtől fogva megkülönböztetett figyelmet kap a magyar történelmi feldolgozásokban. Ez a fokozott érdeklődés teljesen érthető, ha meggondoljuk, hogy a modern, a polgári Magyarország keretei ezen évtizedekben kezdtek körvonalazódni. Az anyaggyűjtés és a feldolgozás a témákat tekintve csaknem minden lényeges területre kiterjedt. Nem mondhatjuk ezt el az ország területi megoszlásáról, amelyen belül igen jelentős eltérések jelentkeznek. Mezővárosaink számottevő hányadának e téren is bőségesen van mit pótolnia a gazdaságilag fejlettebb vidékekkel szemben. Ezeknek a településeknek a múltjában sem tátong fehér foltként a reformkor, hisz a jogi és gazdasági változások legalább vázlatosan ismertek már. Annál nagyobb a homály a társadalom életének, egyes csoportok közötti kapcsolatoknak, feszültségeknek területén. Különösen fontos lenne ismerni azoknak a mezővárosi sorban élő településeknek társadalmi hétköznapjait, amelyek részben a forradalom és szabadságharc éveiben, részben pedig az azt követő évtizedekben gazdasági vagy politikai szempontból korábbi szerepükhöz képest jelentősen előbbre léptek. Túlzás nélkül állítható, hogy Kecskemét ezek közé tartozott. A város polgári viszonyok között kibontakozódó fejlődését csak akkor tudjuk igazán megérteni, ha látjuk, milyen feszültségek, milyen lehetőségek húzódtak meg társadalmán belül már a reformkor évtizedeiben is. A városban több évszázados fejlődésre vissztekintő árutermelés és pénzgazdálkodás a napóleoni háborúk lezárása után újabb szakaszba lépett. A gazdaság országszerte jelentkező válságát itt mélyítette, nehezítette a nagyállattartáson belüli létbizonytalanság. A növénytermesztés fokozatos térhódítása miatt a legelők egyre inkább összeszűkültek. Az összezsugorodott legelőkön a juhtenyésztés prosperálása miatt a túllegeltetés és ennek nyomán a futóhomok elszabadulása fenyegetett újabb területeken is. Emiatt nemcsak a növénytermesztőkkel, hanem a nagyállattartókkal is súlyos összetűzéseik voltak. A vészes tőkehiányból eredő igénytelenség és a „pallérozottabb" gazdálkodás követelményei között mind szelesebb lett a szakadék. Még