Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - SZABÓ Attila: Kecskemét közmunkaterhei 1686-1848

Gergely "volt Budára, elvitték lovát a tatárok". A lakosok anyagi kárát a városi adminisztráció úgy térítette meg, hogy közadó számította az elpusztult, vagy elvitt jószágot.

90 Még a jóval békésebb XIX. században súlyos gondnak minősült az a „terhes szolgálat", amelytől a város vezetősége is igyekezett megszabadulni, minthogy „sokaknak Jószágaik télviz idején eldöglöttek." 1 ÖSSZEGZÉS A XVIII-XIX. századi Magyarországon a legsúlyosabb tehernek a munkajáradék számított. Az olyan cívis városban mint Kecskemét a magisztrátus földesúrként hajtotta be a robotot, amelyet a felsőbb hatóságnak, hadseregek, földesurak felé kellett teljesítem. A munkajáradék különösen a török és a kuruc háború korában jelentett igen súlyos terhet, de az 1711 utáni időszakban is az adózás lényeges elemét képezte. A téma vizsgálatához a források az 1720-as évekig bőségesen állnak rendelkezésre, bár az adatok jellege miatt a mennyiségi összehasonlítást, statisztikai adatsorok felállítását nem minden esetben teszik lehetővé. A későbbi évek adataiból már csak a robotmunka tipusai, felhasználási területének főbb vonalai állapíthatók meg. Kecskeméten az adózás (ezen belül a robotolás) alapja a családok (amelynek száma a török-kor végétől a polgári forradalomig 1200-ról ötezerre emelkedett) állatvagyonára majd később a földbirtokára épült. A városban a klasszikus jobbágytelkek nem alakultak ki, ezért sok esetben a jelentős szőlőbirtokkal, vagy állatvagyonnal rendelkező zsellércsaládok adóalapja magasabb volt mint egyes gazdacsaládoké. Mindenesetre az adózás (robotolás) mértékének a vagyon, illetve az egyenlő teherviselés bizonyult. Ennek megfelelően egy jelentős nincstelen réteg minden közmunka alól felmentést kapott. A városi tanács tagjai ugyancsak mentességet élveztek, míg a városban lakó nemesek a vagyonuk után teljesítették a közmunkát, illetve fizettek megváltást. A robotmunka nem feltétlenül jelentette az illető családfő személyes munkavégzését. Különösen a tehetősebb réteg esetén valószínűsíthető, hogy a cselédek, pénzért fogadott emberek teljesítették a munkaszolgáltatást. Sok adat vonatkozik a munka pénzen történt megváltására is. Ennek egyik formájának tekinthető az a gyakorlat, hogy a 90. BALANYI Béla: 1979. 83. 91. IV. 1503. a. 1828. október 24.