Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - KŐHEGYI Mihály — Merk Zsuzsa: A bajai születésűek névváltoztatásai (1895-1945)

A zsidó vallásúak az összes névváltoztatás 10%-át jelentik, ami városbéli számukhoz képest magas. 1919-ig 35%-át, 1945 után 24%át adják a változtatásoknak, s csak a két világháború között — éppen a legnagyobb fellendülés idején — az antiszemitizmus akadályozta meg őket abban, hogy nevükben is magyarrá válhassanak. A névtípusok foglalkozáson belüli megoszlása — különösen 1944ig, ahol a foglalkozás döntő szerepet játszott — jellemző eltéréseket mutat. A legnagyobb különbséget a földműves-munkás, valamint az értelmiségi és kereskedő-, vállalkozóréteg névtípusbeli megoszlása mutatja. Míg e két utolsó foglalkozáscsoportban eredetileg német, illetve zsidók hordozta német nevűeket találunk, a földművesek között többségben szlávokat. A vallás szerinti megoszlás — a zsidókat kivéve — nem játszik szerepet a névváltoztatásoknál, mert a németek és szlávok (többségük bunyevác) katolikusok. A görögkeleti szerbek száma a városban fokozatosan csökkent. Míg az 1900-as népszámláláskor még 197-en voltak, 1941-ben már csak 14-en. Mindössze 5 görögkeleti vallású változtatta meg nevét. Mellettük még négy keresztény egyház tagjait találjuk (evangélikus, református, unitárius, görög katolikus), s összesen csak 10%-ot tesznek ki. Közülük az evangélikusok vannak a legnagyobb számban (32 engedély, 3%), szlovák hangzású, illetve német nevet viseltek. A város református vallású polgárai zömmel magyarok, ezért névváltoztatási arányuk az 1%-ot sem haladja meg. A 15 református közül 4 eredetileg is magyar nevét változtatta meg. A zsidókat éppen vallásuk alapján tudtuk megkülönböztetni a többi német nevűtől. (Szláv neve csak 5 zsidónak volt, 118-é, II. József rendelete következtében német.) Egy részüknél a névváltoztatás vallásváltással is járt. A kereszténység felvétele a korai változtatásoknál mindig jóval később, a 30-as, valamint a negyvenes években történik, tehát az első világháborúval záródó korszakban nem fordul elő, hogy más vallásra tértek volna át. Az ezt követő időben azonban elsősorban a védekezés, a veszélyeztetettség vagy a félelem indokolta a névváltoztatást, s evvel párhuzamosan, közel egyidőben — ezt erősítve — a keresztelkedést. A zsidók névmagyarosítása az ötvenes évek elején is folytatódott, az utolsó vallásváltás azonban 1948-ban történt, a Rákosi-rendszerben, erőszakos ateizmusa következtében, védelmet már nem jelentett . A 123 zsidó néwáltoztató közül 25 keresztelkedett, 18-an a katolikus, négyen a református, hárman az evangélikus vallásra tértek át. Többségük (16) nem Baján, hanem főként Budapesten, s nem tudjuk azért-e, mert egyházközösségük előtt titkolni akarták, vagy azért, mert már nem éltek itt. Valószínűleg mindkét ok szerepet játszhatott, s az utóbbi a meghatározó. A túlélő zsidó vallásúak nagy része Budapesten,