Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - KŐHEGYI Mihály — Merk Zsuzsa: A bajai születésűek névváltoztatásai (1895-1945)

A névváltoztatások száma igen érzékenyen követi a történelmi eseményeket. 1861-től, a Habsburg-birodalom nagyhatalmi pozícióját ért csapások következtében ugrásszerűen nőtt a változtatások száma, míg az 1853-tól 1860-ig terjedő időben, hét év alatt összesen 15, az 186l-es évben már 213, 1862-ben 332 helyhatósági engedélyt adtak ki. Az 1866-ig terjedő hat évben 918 volt a nevűket megváltoztatok száma.

6 Ez a folyamat erősödött a kiegyezéstől kezdve, s 1867-től 1880ig 2677-en kérték nevük megváltoztatását.

7 Az 188l-es év korszakhatárnak tekinthető, hiszen ekkor alakult meg Kolozsvárott a megszaporodott esetek miatt és a névmagyarosítás propagálására a Központi Névmagyarosító Társaság, melynek sikerült elérnie, hogy az országgyűlés 5 forintról 50 krajcárra szorítsa le a hivatalos eljárás illetékét. A módosított illetékrendelet kedvezett a névmagyarosításnak, mert különösebb anyagi megterhelést már nem jelentett. A politikai életben és az egyes ember pénztárcáját is érintő kérdésben beállt változás, a Társaságnak a sajtót is igénybe vevő, tájékoztató és irányító munkájának hatására rohamosan nőtt az idegen hangzású nevüket elhagyók száma. A millennium évében, 1896ban közel 1600-an, ezt követően 1898-ban majd 7000-en folyamodtak engedélyért.

8 A névmagyarosításnak azonban ellenzői is akadtak. A megkésett és ellentmondásos polgári fejlődés következtében rengeteg feudális vonást és értékszemléletet hordozó Magyarországon éppen a nemesség az, aki féltékenyen őrizte nevét, és nevében származását. De még a trianont követő években — a 30-as évek elejéig — az újságokban megjelenő cikkek, tanulmányok a névmagyarosítás nehézségeiről panaszkodnak.

9 Válságos időben, 1917-ben látott napvilágot Lengyel Zoltán Magyar névkönyve, mely régtől tartó kutató- és gyűjtőmunka eredményeit összegzi, de nem véletlen, hogy éppen ez évben jelent meg. Szinte a trianoni tragédia előérzete hallik ki a könyv utószavából, melyben a névváltoztatás rendkívüli fontosságára hívja fel a figyelmet: „A világháború megmutatta, hogy csak önmagunkban, magyarságunkban bízhatunk. Körös-körül prédára leső ellenségek állnak határainkon. Szent István koronájának egy-egy darabját letömi és elrabolni akarják, ha* azt hiszik, hogy gyengék vagyunk, és a nemzet belső összetartása 6. TELKES Simon 1906. 63. 7. TELKES Simon 1906. 65. — KOVÁCS Alajos 1930. 236. 8. TELKES Simon 1906. 78-81. — KOVÁCS Alajos 1930. 236. 9. FMS 1931. augusztus 20.. szeptember 2., október 12. —TRÓCSÁNYI György 1933. 17.