Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - KŐHEGYI Mihály — Merk Zsuzsa: A bajai születésűek névváltoztatásai (1895-1945)

magyarázatokat is keresnünk kell.

2 E jelenségeket nyomon követni, történetiségében vizsgálni igazán jól a névváltoztatás szabályozásának idejétől lehet, a feudális abszolutizmustól, mely közigazgatási, adózási, közbiztonsági szempontokból — az állam hatalmának biztosítása érdekében — állampolgárai minél pontosabb nyilvántartását követeli meg, s ebben az önkényes névváltoztatás csak zavart okozhat. Ezt igyekszik megakadályozni I. Ferenc 1814-es rendelete, mely helyhatósági engedélyhez köti, és csak különleges indokkal hagyja jóvá az új nevet.

3 Az állami bürokrácia működésének minél hatékonyabb biztosításán túl a névváltoztatás szorgalmazása vagy tiltása a mindenkori hatalom érdekeinek megfelelő. A régi név önkéntes, egyéni elhatározáson alapuló elhagyása mellett ismerünk kényszer hatására születetteket. II. József híres rendelete, mely a zsidóknak kötelezően német név viselését írja elő, az uralkodó eszmerendszerében az egységes birodalom kialakításának részeként jött létre.

4 Válságos történelmi helyzetekben megnő a névváltoztatások száma, példázva, hogy ez a jelenség az egyén válasza, állásfoglalása is lehet, s mint láttuk, az államhatalom tiltja, szorgalmazza, nehezíti vagy megkönnyíti, de mindenképpen megpróbálta befolyásolni, rendeletekkel is szabályozni, s ez különösen igaz a sok nemzetiségű birodalomban a nemzeti ébredés és a nemzetté válás idején. A Habsburg államhatalom igyekezett akadályokat gördíteni a névmagyarosítás elé a XIX. század első felében, a nemzeti érzés egyre erősebben megnyilvánuló jelenségekent értelmezve azt. Jól mutatja ezt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején induló, a korábbi elszórt esetekhez képest tömegesnek mondható névmagyarosítás, mely belügyminiszteri engedéllyel történt. A szabadságharc leverése után az állam nem feledkezett el már 1849-ben érvényteleníteni ezeket az eseteket, s intézkedésének gyorsaságából látszik, hogy komolyan vette, nagy jelentőséget tulajdonított állampolgárai ilyetén cselekedetének.

5 2. Anyagunkban 43 olyan névmagyarosítást találtunk, melyeknél — az akkori szóhasználattal élve — törvénytelen gyermek változtatta meg anyja után kapott családnevét, s az idegen hangzás mellett ez a körülmény Is szerepet játszhatott a név elhagyásában. 3. TELKES Simon 1906. 54. 4. II. József 1787. július 23-án kelt 10426/aul. számú „Zur Vermeidung aller Unordnungen. . ." kezdetú rendelete. Közli: LENGYEL Zoltán 1917. 26-28. 5. TELKES Simon 1906. 56-59. — Az 1905-ig terjedő Időszakra vonatkozóan TELKES Simon kutatásainak eredményeit használtuk fel, más összesítést nem találtunk. Az ő adataira támaszkodik az a kis számú tanulmány is, mely a névmagyarosítás kérdésével foglalkozik.