Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten

A választásra jogosult iparosok számának megállapításához forrásként használt vagyonösszírás három kategóriát tüntet fel az ipar vonatkozásában: „Mesterség 1, 2, 3". Egyéb források azt látszanak igazolni, hogy az első csoportba a több legénnyel dolgozó mestereket, a másodikba a legalább egy legénnyel dolgozókat, a harmadikba pedig az egyedül, legény nélkül, vagy csak inasokkal dolgozó mestereket sorolták. Ezt támasztja alá Pest megye 1830. március 16-i közgyűlésnek határozata, mely a kiküldött deputáció javaslatára csak azokat a kézműveseket sorolta az „első classisba", akik öt-hat, vagy több legénnyel dolgoztattak állandóan és áruikat országos vásárra hordták.

4 Az adóalapösszeírásban összesen 456 kézművesmestert tüntettek fel 1848-ban. (Az 1828-as összeírás 404 iparossal számolt, akik a 35.089 fős lakosság 1.15%-át alkották, a családfőknek azonban 9.2%át.) A mesterek lakossághoz viszonyított aránya 1848-ban sem változott, eltérés mutatkozik viszont az 1847. évi összeíráshoz viszonyítva. Nagy valószínűséggel azt mondhatjuk, hogy míg a mesterek összeírásában minden mestert számbavettek, addig az adóalapösszírásban csak azokat a mestereket tüntették fel, akik folyamatosan mesterségükből éltek. Az összeírt mestereknek jelentéktelen jövedelme származhatott az iparból, ezért az év nagy részében mezőgazdasággal foglalkoztak. Országos jelenség volt ebben az időben, hogy a mezővárosi iparosok jelentős része csak időszakosan, kiegészítő foglalkozásként űzte az ipart, tavasszal és nyáron szőlő- és földműveléssel foglalkoztak, s általában csak télen folytatták mesterségüket. Ebből a megfontolásból is világosan kitűnik, hogy Kecskemét, de más település iparszerkezetét, az ipar fejlettségét, de még a lakosság iparos rétegét sem lehet csak az összeírásból, mint forrsából elemezni. Továbbmenve, az egész város társadalmára, ennek szerkezetére vonatkozóan is téves következtetésre jutnánk, ha csak a vagyon-, vagy adóösszírásokat vennénk alapul. A választójog megillete iparosok számának megállapításához azonban ez az összeírás elegendő alapul szolgálhatott, mivel a törvény kimondta, hogy a ,Jolytonosan legalább egy segéddel dolgozó" kézművesek bírhattak választójoggal. Kecskeméten az öszírt 456 kézműves közül 2 tartozott az 1. kategóriába, tehát az egynél több legényt foglalkoztató, 15 fő a legalább egy legénnyel dolgozók 2. kategóriájába. Ez összesen 17 fő. Az összes többi, rnintegy 439 fő az egyedül, legény nélkül dolgozó mesterek csoportját alkotta. (Úgy tűnik Kecskemét vonatkozásában a legalább egy legény alkalmazása jelentős cenzushatárnak bizonyult.) 43. Eperjessy 1967. 92. o.