Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten

A választói névjegyzékben kézművesség, mint választói alap, megjelölése alatt mégis 146 kézműves szerepel. A helyi összeírok valószínűleg szabadabban értelmezték a törvény szövegét, s ha az illető a céhmestertől hozott igazolást, hogy a céhbe tartozik, már felvették a névjegyzékbe. Kecskeméten tehát, ha csekély számban is, de az iparos réteg is élhetett választójogával. Hogy élni is kívántak vele, azt a névjegyzékben feltüntetett számuk bizonyítja. A funkcionális várostörténet képviselői a magyarországi városok fejlődésében meghatározóbb szerepet tulajdonítottak a kereskedelemnek, mint az iparnak, a kézművességnek. Csakhogy éppen ehhez a kereskedelemhez, ennek bemutatásához nem rendelkezünk kellő forrással. A vásárlási jogból, a vásárlási forgalomra vonatkozó adatokból, vagy a kereskedők számából nem lehet megalapozott ítéletet mondani a település kereskedelmére vonatkozóan.

4 A kereskedés alapon szerezhető választójoghoz azonban a kereskedők száma már elegendő kiinduló adatként szolgálhat. A már idézett 1847-es feljegyzés szerint — amely az iparosokat szakmánként tüntette fel — 50 kereskedő élt abban az időben Kecskeméten. A választójogosultság megállapításához használt vagyonösszeírás azonban nem ad semmiféle támpontot a kereskedőkre vonatkozóan. Ilyen kategória ugyanis nem szerepel az adóalapösszírás rovatai között. Valószínű, hogy nem kereskedelmi tevékenységük, hanem ingó és ingatlan birtokaik alapján adóztak. A városi kereskedők a kereskedelemből származó jövedelmüket ingatlanok vásárlására fordtották inkább, minthogy nagyobb árualapba, magába a kereskedelembe invesztálták volna. A választói névjegyzékben mindössze 6 fő szerepel, akinél választási alapul a kereskedés szolgál. A vagyon alapján nyert választójogot értékesebbnek tarthatták tehát, mint a kereskedés által nyertet. 44. Az 1828. évi összeírás adataiból az derül ki, hogy Kecskemét fontos gabona eladóul, vásárlóhely volt, de ennél még mindig jelentősebbek voltak az állatvásárai. A Kunság települései itt adták el állataikat, s itt adtak el, vagy vásároltak gabonát Az összeírást elemzők megállapításai szerint ekkor 21 kereskedő volt Kecskeméten. Ismerve a zsidó népesség kiemelkedő szerepét a nem hivatalos kereskedők között, közvetett mutatóként az ó számukat is megadták. Kecskeméten 1828-ban 316 zsidó élt. Nagy valószínűséggel tehát kereskedelemmel 1828-ban a lakosság 1 %-a foglalkozott. A legforgalmasabb vásáros helyeknek Magyarországon azok a települések számítottak, ahol a kereskedők átlagos száma 69, a zsidóké pedig 418 volt. (Összehasonlítva a kereskedők száma Szegeden 309, a zsidóké 754, Baján ez az arány 113, 593.) A piacközpontok közül a kereskedők és a zsidó lakosság aránya a népességhez viszonyítva általában a nagyforgalmú, ill. gabonavásáraikról híres településeken volt a legmagasabb, és az állatvásáraikról nevezetesekben a legalacsonyabb. (Az 1847/48. évi népösszeírás Kecskeméten 389 zsidó férfilakossággal számol.) A feltehetően kereskedelemmel foglalkozók aránya Kecskeméten tehát nem változott 1828-hoz viszonyítva, 1848-ban is 1%-a a lakosságnak.