Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten

Külön céhbeli privilégiummal bíró mesterek Helyben céhbeli privilégiummal nem bíró, más városbeli céhekkel egyesített szakmák mesterek száma szakmák mesterek száma takács 140 nyerges 1 órás 2 pék 4 posztónyíró 1 puskacsináló 3 rézműves 3 suszter 9 össz.: 13 1061 18 48 Mintegy 1110 mester dolgozott tehát Kecskeméten a 19. sz. közepén, mely a lakosság 3%-át tette ki. A kézműves mesterek száma azonban nem megbízható mutatója a kézműipar fejlettségének.

42 Az iparosodottabb mezővárosokban 30-40 mesterségre bomlott a kézműipar. Kecskeméten 31 féle iparágban dolgoztak a mesterek. Összehasonlításként a sz. kir. városokban kb. 60 kézműves szakmát jegyeztek fel ugyanebben az időben. 42. EPERJESSY Géza id. munkájában ugyanebből az arányból von le következtetést, s húz határvonalat kevésbé fejlett mezővárosok — ahol a kézművesek lakossághoz viszonyított aránya 10% körül mozgott —, iparosodottabb mezővárosok — itt az arány 20%-ot is elérte, sőt meghaladta pl. Pápa, Gyöngyös, Miskolc esetében — és a sz. kir. városok között — ahol a kézművesek aránya 25-26%. A kézművesipar történetének fő forrásai, a különböző összeírások, azonban csak a mestereket tartották nyilván, a legényeknek csupán kis töredékére vonatkozóan tartalmaznak adatokat. Ismeretlen a kontárok és az inasok száma. A szakirodalom szerint alig találunk olyan céhes helyeket az 1830-40-es években, ahol ne működtek volna kontárok. Számuk a század folyamán egyre emelkedett, egyrészt olyan legényekkel, akik a költséges mestermunkát, a magas felvételi taksát nem tudták megfizetni, másrészt az olyan zsellérekkel, akik a mezőgazdaságból már nem tudtak megélni s időszakosan iparűzéssel foglalkoztak. 1828-ban az iparosoknak a lakossághoz viszonyított arányszáma megegyezik a városok történetét funkcionális szempontból megközelítő történészek eredményeivel. Szerintük ugyanis Magyarországon 1828-ban az ezer lakosra jutó kézművesek száma 12 (piacközpontokban 54, alközpontokban 23, falvakban 5.) Az ő megállapításaik szerint alacsony volt az egy mestere jutó legények száma, országosan 0,33, azaz minden harmadik mesterre jutott 1 legény. 1828-ban 2-nél több legényt foglalkoztató mester nem volt Kecskeméten. Két-két legényt foglalkoztató mester összesen 4 volt BÁCSKAI Vera — NAGY Lajos: (Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Akadémia) 1984. 165. o.