Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten

jogosultság megállapításához, alig több mint 4 hónappal a választások és 3 hónappal a választói névjegyzék összeállítása előtt. A házak számozása az 1. tízedtől all. tizedig folyamatos sorszámmal történt. Egy-két esetben a házak sorszáma hiányos, pl. 3. tized 712. sz. ház után 715. sorszám következik, Egyéb források bevonásával azonosítható volt, hogy a hiányzó két ház a görög egyház tulajdona volt, ugyancsak nem tartalmazza az összeírás — lényegéből következően — a többi felekezet háztulajdonát sem. Feltűntettek viszont néhány céh-házat, sajnos nem mindegyiket, mert az összeírt céh-házak száma jóval kevesebb az ebben az időben Kecskeméten működő céheknél. Az esetek döntő többségében a vezeték és keresztnevet használták, kivétel pl. 1. tized 283. sz. ház Kecskeméti Ferencné örökösei. A nevek mellett sokszor elő- és utótagok is szerepelnek, melyek a háztulajdonosoknak egyrészt a város rendi tagozódásában, másrészt a gazdasági-, társadalmi életben betöltött szerepére utalnak. így pl. a NS rövidítés a nemességre utal, a VP a választott polgárságra, az electa communitasbell tagságra. Hasonlóan a nevek előtt, vagy után szerepelnek a városi tisztviselők és egyéb értelmiségi foglalkozásúak megkülönböztetésére szolgáló rövidítések pl. 2. tized 500. hsz. Sen. (senator) Csányi János úr, vagy 4. tized 1083. hsz. Doktor Horváth János úr. Ezeket az előtagokat azonban nem következetesen vezették, mert összesen 17 tisztviselőt tüntettek fel az összeírásban, ugyanakkor a városi főpénztári lajstromban 1847/48. esztendőben a Salariumok címszó alatt 59 személy szerepel tisztviselőként, a szolgaszemélyzetet nem számolva. Utótagként szerepel a nevek mellett az „úr" kifejezés, amely általában a nemeseken kívül — a választott polgárokat illette meg, még akkor is, amikor a .tisztséget" már nem is viselték. A vagyonösszeírásban, vagy adóalap összeírásban a nemesek házszámát és nevét feltüntették, minden más, vagyonra utaló adat azonban hiányzik. Ez azt bizonyítja, hogy a kecskeméti nemesek ekkor már polgárjogon szerzett birtokaik után sem adóztak, ezeket sikerült — a küzdelmek során — nemesi birtokként elismertetni. Korábban, 1843-ban készült a nemesek vagyonáról is összeírás, ugyanazokon az alapokon, mint a háztulajdonosoké 1848-ban. Itt sem tüntették fel azonban a haszonbéres földjeiket. Készült összeírás a nemesekről 1848-ban is, itt azonban csak a háztelek nagyságát, a szántóterületeket, a szölóbirtokokat és a malmokat tüntették fel. Ebból is hiányzik az árendás szántó nagysága és a feltételezhetően nagy állatállomány. (1843-ban pl. a 183 összeírt nemes gazda 841 db marhát, 293 lovat, 5550 juhot és 115 sertést mondhatott magáénak.) A nemeség földbirtok-megoszlásának vizsgálatához a lakosság adóalap összeírásával azonos Időben készült egyszerűbb összeírást vettem figyelembe. A házbirtokos gazdák nevei után az együtt lakó személyeket (ez lehetett feleség, eltartott szülő, egyéb bérlő), majd a családhoz tartozó fiúkat és testvéreket vették fel az összeírásba. Hogy az állattartás a 19. sz. közepén Is még bizonyos fokig jelentős formája volt Kecskeméten a mezőgazdasági tevékenységnek az is mutatja, hogy az adózás alapjául szolgáló összeírásba részletesen vették fel az állatvagyont. Még ebben az időben is jelentős volt Kecskeméten a nagyállattartás: a szarvasmarha- és lótenyésztés. (Bár a korábbi századokhoz viszonyítva jelentős mértékben lecsökkent.) Az összeírásból igen pontos képet kapunk — a nem nemes gazdák esetében — az igavonó, hústermelő és növendék állatok számáról, megoszlásáról. Az összeírás rovata: Jármos ökör, fejős tehén, meddő tehén, 3 esztendős, 2 esztendő, tavalyi marha, hámos ló, méneses ló, 3 esztendős, 2 esztendős, Az állattartáson, állattenyésztésen belül a 19. sz. közepén is meghatározó volt a juhászat. AJuhokon kívül még a sertések számát tüntette fel az összeírás. A vagyonösszeírás következő rovata a ház. A háznak nem az értékét, hanem a háztelek nagyságát (négyszögölben) tüntették fel, ezek szerint a háztelek nagysága után adóztak. A házak értékének megállapításához nincs semmilyen egyértelmű korabeli forrás, csak szórványadatok vannak. Pl. Horváth Döme 278 négyszögölön fekvő 5 szobás, kemény anyagból készült, cseréptetós házának becsára 5000 pengőforint volt 1848-ban. Aháztelek értékére sincs megbízható forrásunk. Kalmár János tanácsnok pl. 1844-ben becsültette meg háztelkét. A 240 négyszögöl háztelek négyszögölét 2 vfrt 30 xr-ra becsülték meg, holott négyszögölét hasonló teleknek 4