Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten

odáig jutottak, hogy Kecskemétnek kiadták a biztosító királyi rendeletet a sz. kir. városok közé emelése tárgyában és a város belügyeinek szabályozására, valamint a megyével fennálló viszonyainak rendezésére királyi biztost neveztek ki Dubraviczky Simon helytartótanácsos személyében. A nemesség és a tanács, a tanács és a megye több mint másfél százados küzdelmében mindegyik fél részleges eredményeket könyvelhetett el magának. A nemesség polgári jogon szerzett birtokai után sem adózott, a város viszont sikerrel szállt szembe szeparációs törekvéseivel, nem engedte, hogy egységes polgárjog rovására kialakuljon egy városi nemesi rend (mint ahogy kialakult Hódmezővásárhelyen, Nyíregyházán, Szentesen, ahol ún. nemesei hadnagyságok, vagy Dévaványán, ahol önálló nemesi tanács irányította a városlakó nemesek életét). A kecskeméti nemesek — főleg a 19. század 30-as éveitől — olyan korszakban álltak elő a nemesi kiváltságok tágításának igényével, amikor — ugyan különböző okokból — az államhatalom és a liberális politika a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés eszméjéigjutott el. így ez a nemesi politika eleve nem sok sikerrel kecsegtetett. Ez a városi nemesség nem volt egységes — s talán ez is volt egyik oka sikertelenségének—, ott találjuk képviselőit a városi magisztrátusban, ahova polgárjogon kerültek, s nem a nemesi rend képviseletében, voltak köztük hívei a liberális politikának is. Ezzel magyarázható, hogy a forradalom, a liberális nemesi politika győzelmét egyértelmű lelkesedéssel fogadta a város. Igaz, hogy Kecskemét már 1848 előtt megváltotta magát földesúri terhei alól, a jobbágyfelszabadításból a lakosságnak így közvetlen haszna nem volt. Aminek azonban a város lakosságának nagy része örvendezett az a közteherviselés gondolatának és a törvény előtti egyenlőség eszméjének megvalósulása volt.