Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

sült az Alföld csaknem egésze.

3 A lakosság létszámának, ezen belül a munkaerőnek jelentős növekedése, az újabb mezőgazdasági kultúrák terjedése magával hozta a rideg állattartás feltételeinek szükségszerű korlátozódását. Jól érzékelteti ezt a folyamatot Kecskemét város közössége, illetve az itt élő több tucat gazda által bérelt puszták számának alakulása is. A város a török pusztítást követő elnéptelenedést kihasználva 1677-ben is 9 kun pusztát vett bérbe, amelyeknek lakosai elpusztultak, vagy rabszíjra kerültek, vagy pedig a környező városokba menekültek. 1683-ban Eszterházy Zsigmondtól, a jász-kun főkapitánytól még 17 kun pusztát béreltek, 1701-ben pedig az árendába vett puszták száma már 23 volt. A felszabadító háborúk és a szabadságharc hatására a jószágok száma erősen csökkent, így átmenetileg az eltartásukhoz szükséges terület is mérséklődött. Ezért és a bizonytalan kimenetelű háború miatt is 1705—1710-ig csak négy kun pusztát bérelt a város, és a következő évben is csak eggyel nőtt ezek száma. A gazdasági talpraállás a harcok beszüntetése után viszonylag lassú lehetett: 1727-ben is még csak 8 kun puszta használatáról tudunk, de 1727-ben már 25 ezek száma. E tetőzés után a jászkun megváltakozás (redemptio) hatására a szinte korlátlan legelőterület rohamosan csökkent: 1742-ben 21, 1744-ben pedig már csak 14 puszta állott a kecskeméti állattartók rendelkezésére.

4 Ugyanezt a folyamatot a térség több más városa is átélte. A szabadságharcot követő évtizedek nagyarányú gazdasági gyarapodása, az állattartás ismételt felvirágzása nyomán kialakult árutermelés és pénzgazdálkodás számára csaknem sorscsapásnak minősült a jászkun puszták megváltása, majd azok betelepítése. Az ezek nyomában járó súlyos zavarokat az egykori hász birtokok más és más formában élték át, rövidebb-hosszabb idő elteltével eltérő módon találták meg a továbbélés és a kibontakozás útját. Ennek a folyamatnak a város belső, társadalmi-gazdasági életére gyakorolt hatása ma még feltáratlan. E vidék legtöbb városának, illetve mezővárosának írott emlékei csak a XVIII. század derekától-végétől maradtak fenn, amikorra ez a sokirányú folyamat nagyobbrészt már be is fejeződött. Éppen ezért megkülönböztetett figyelmet érdemelnek azok az irategyüttesek, amelyek legalább részben lehe3. A hódoltság utolsó évtizedeinek és a századfordulónak a migrációjára vonatkozóan részletes tájékoztatást ad: Iványosi-Szabó Tibor: A migráció Kecskeméten 1662—1711 között. (In: Bács-Kiskun megye múltjából VII. Kecskemét, 1985. 389—434.) A hatalmas térség benépesítése a Rákóczi-szabadságharc után két formában történt meg: részben tudatos telepítések útján, amikor nagyobbrészt idegen nyelvű jobbágyokat hoztak. Kiskőrösön szlovákok, Hajóson, Hartán stb. német ajkúak, Baja környékén délszlávok voltak többségben. Ezzel párhuzamosan folyt a spontán jellegű vándorlás. Bács-Kiskun megye mai területén a jászkunok megváltakozása után népesült be több település: Kiskunfélegyháza, Majsa, Lajosmizse stb. Lakóik nagyobbrészt a Jászságból jöttek. 4. Hornyik János: Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Kecskemét, 1927. 52 —65.