Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

MOLNÁR ATTILÁNÉ A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján I. A végrendeletek forrásértéke és feldolgozásuk módja A késői feudalizmus korában az Alföld mezővárosai több tekintetben eltérő fejlődési utat jártak be, mint az ország többi része. Ennek egyik alapvető oka az a tény volt, hogy a hódoltság és a törökellenes harcok terhei itt súlyosabban jelentkeztek, bár településenként számottevő volt az eltérés. E falvak és mezővárosok életének, gazdálkodásának egyik közös vonása az volt, hogy a rideg pásztorkodás, ezen belül a nagyállattartás újabb évszázadokra az egyik legfontosabb termelési ág lett. Ennek az ősi foglalkozásnak igen széles körűvé válása, a közbiztonság csaknem teljes hiánya, az itt élők nagyarányú pusztulása kihatott a lakosság életkörülményeire, a társadalom szerveződésére, az igazgatásra, sőt még a természeti környezetre, a táj megjelenési formájára is: a XVII. század végére nemcsak elnéptelenedett, hanem jórészt el is vadult ez a vidék.

1 Ma még nagyon hézagosan ismerjük azt a folyamatot, amely során a XVIII. században e hatalmas térség fokozatosan az egész ország gazdálkodásába beépült. Az Alföld a XVII—XVIII. században több mélyreható változáson ment át, amely folyamat végére a természeti környezet, a társadalom és a gazdálkodás egyaránt számottevően módosult.

2 Az egyik meghatározó változást a török kiűzése jelentette. Az ezután fokozatosan javuló közbiztonság és ezzel párhuzamosan lezajló nagyarányú migráció révén ismét benépe1. Szakirodalmunkon belül vissza-visszatérő jelenség, hogy a török hódítást, majd magát a hódoltságot kevésbé pusztítónak ítélik meg, melyen belül a mezővárosi fejlődés, valamint az áru- és pénzgazdálkodás újabb lehetőségei nyíltak meg. Kétségtelen, hogy a törökellenes felszabadító háborúk is sok áldozattal és nagy pusztítással jártak, amit sokan a hódoltság rovására írtak. Viszont az is kétségtelen, hogy a Török Birodalom keretein belül a hódoltság mezővárosainak fejlődési lehetőségei is nagyon csekélyek voltak. L. Majlát Jolán: Egy alföldi cívis-város kialakulása. Nagykőrös gazdaság- és társadalomtörténete a megtelepedéstől a XVIII. század elejéig. Bp. 1943., illetve: Makkai László: Pest megye története. Bp. 1958. 59 —170. 2. Az Alföld e részének a XVIII. század derekán lévő állapotáról, társadalmi és gazdasági viszonyairól mindenekelőtt Bél Mátyás munkái tudósítanak. Illyés Bálint—Szőts Rudolf: Bél Mátyás: A kunok és a jászok avagy a íiliszteusok területei (In: Bács-Kiskun megye múltjából I. Kecskemét, 1976. 7—52.), illetve Szőts Rudolf: Helytörténeti források és szemelvények a XVIII—XIX. századból (Bács-Kiskun megye múltjából VI. Kecskemét, 1982.)