Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

Ugyancsak nagyon figyelemre méltó, hogy viszonylag nagy a számottevő vagyonnal rendelkezők aránya. A közepes vagyonúak és a gazdagok az adózók kb. 18%-át képezik. Ez a több mint 500 családot jelentő réteg irányította a város igazgatását a különböző szinteken. Ha figyelembe veszszük, hogy ez sem volt zárt, és befelé forduló egységes osztály, érthetőbbé válik, miért tudott viszonylag erős bázist kiépíteni e városon belül a vallási türelemnek és a paraszti demokráciának egy bizonyos válfaja. A jelentős fejlődést, súlyos válságot és számos természeti csapást is hozó XVIII. század során Kecskemét társadalma nemcsak megőrizte a hódoltság idején kialakult paraszt-polgári jellegét, hanem még növelte is annak gazdasági és társadalmi bázisát. Ez erőteljesen hatott mind a bérmunkát végeztetők számának alakulására, mind a bérmunkát vállalók jogi-gazdasági körülményeire. II. A bérek leírása 1. A konvenciósok bérének alakulása Tekintettel arra, hogy a munkavállalók a tárgyalt időkereten belül nemcsak létszámban nőttek meg, hanem munkakörülményeik, bérük és jogi helyzetük is jelentős eltéréseket mutat, feltétlenül szükséges közöttük bizonyos csoportosítást végeznünk. Azonban közöttük a határokat megvonni egyáltalán nem könnyű. A korabeli gyakorlatot nem lehet maradéktalanul követni, egyrészt mert nem volt mindenre kiterjedő és átgondolt rendszer, másrészt a jelen tudományos igények érthetően eltérnek az egykori szemlélettől és gyakorlattól. Ugyanakkor a korabeli nyilvántartások, ítéletalkotások teljes mellőzése sem lenne szerencsés, hisz annak szándékos mellőzése torzításokat eredményezhetne. Ezért most is olyan megoldást kell keresnünk, amelyik az egykori társadalmi értékrendet is szem előtt tartja, a jogi-formai tényezőkre tekintettel van, de nem kerül ellentétbe a marxista értékrenddel és terminológiával sem. Forrásaink jellegéből adódóan legegyértelműbben azon munkavállalók bérének alakulását tudjuk leginkább követni, amelyek kötelességeit, illetve ennek fejében megállapított konvencióit, vagy bérét szerződéses formában rögzítették. Sajnos, részben a korabeli gyakorlat, részben a források pusztulása miatt mindenekelőtt csak a város és néhány intézmény alkalmazottaival kötött szerződések egy része maradt ránk. E szerződések vagy más szóval kovenciós levelek a XVI—XVII. század során kialakult formulák, amelyek még a