Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790
táblázat.) 33 A kimutatásból nagyobb társadalmi csoportok nem maradtak ki. Kizárólag az értelmiség fogalomkörébe tartozó egyházi személyeket, a tanítókat és a tisztviselők szűk csoportját kell a teljes kép megalkotásakor figyelembe vennünk. A kb. 3000 háztartásra, családra tagolódó kecskeméti társadalom minden tekintetben eltér a földesúri jobbágyfalvak belső rétegződésétől, jóllehet jogilag ez a város is egy jobbágyi közösség volt ekkor. A nemesek száma még csekély, bár a következő évtizedek során jelentősen gyarapodott. Az itt élő nemesek kivétel nélkül armalisták, tehát nemesi fundussal nem rendelkeztek, éppen úgy adóztak, mint bármely helyi cívis vagy parasztgazda. Évszázadokra nyúló harcot folytattak ugyan annak érdekében, hogy kiváltságaikat érvényesíteni tudják, de próbálkozásaik hajótörést szenvedtek. 34 Csupán azt tudták elérni, hogy a személyi adóztatás alól mentesültek. Tekintettel arra, hogy vagyoni szempontból sem váltak meghatározóvá a város gazdasági életének egyetlen területén sem, életének irányítását nem tudták kisajátítani maguk számára. A gazdák közé azokat sorolták, akik házzal rendelkeztek, azaz a város teljes jogú lakói voltak. Mindenekelőtt ez a birtok különböztette meg őket a vagyonosabb jövevényektől és a zsellérektől. Megfelelő pénz birtokában viszonylag könnyen szerezhetett a városban bárki házat, így különösebb elzárkózás sohasem érvényesült az idegenekkel szemben. Zsellérnek itt az minősült, aki más házában volt kénytelen lakni. így zsellér számba vették mindazokat a szőlős és „marhás" gazdálkodókat is, akik saját házzal nem rendelkeztek, mégha számottevő vagyon után adóztak is. Ridegnek nevezték azokat a személyeket, akik felnőtt korukban sem léptek házasságra. Többségükben egykor pásztorok, cselédek voltak. Közülük többen csekély értékre munkájuk révén szert tehettek. A város társadalmi tagoltsága a hódoltság korához képest számottevően fokozódott. Bár a nemesek és a gazdák között fellelhető iparosok és a kereskedők csaknem kivétel nélkül rendelkeztek mezőgazdasági ingatlannal is, legtöbbjüknél az előbbi területen folytatott tevékenységük volt a meghatározó a családi munkamegosztáson belül. Táblázatunk alapján azt fogalmazhatjuk meg, hogy a városban lakók 11-12%-a szorosan kapcsolódik az iparhoz és a kereskedelemhez. Ha figyelembe vesszük azokat a foglalkozási ágakat, melyek a városi igazgatás és a szellemi tevékenység területeihez tartoznak, azt mondhatjuk, hogy a település lakóinak kb. 15%-a már a XVIII. század derekán felülemelkedett a közvetlen élelmiszertermelésen. 33 Ez az összesítés egy készülő történeti statisztikai feltárás része. Az elkészítés alapjául szolgáló összeírásról és a feldolgozás módjáról itt nincs lehetőségünk szólni. 34 RÉVÉSZ László: Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18-19. században. Kecskemét, 1956.
