Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790
A város gazdasági fejlődésének sajátosságait majd akkor lehet igényesen megfogalmazni, ha erről egy részletekbemenően pontos rajz elkészül. De addig is megfogalmazhatjuk a komolyabb tévedés kockázata nélkül, hogy Kecskemét gazdasági és társadalmi arculata a tárgyalt évszázad során nagy változásokon ment át. Kétségtelen ugyan, hogy a feudális társadalmi keretek, az,ország egészére kiható központi gazdasági intézkedések és korlátozások itt is hatottak, jelentősen fékezték a fejlődés lehetőségeit, mégis itt a Homokhátság közepén az árutermelésnek olyan differenciált és magas szintje alakult ki, melyhez sem méreteiben, sem összetettségében nem hasonlítható a hódoltság alatti állapot. A rendkívül súlyos központi adóztatás, a viszonylag szűkös belső piac, a rossz közlekedési viszonyok stb. ellenére nemcsak a termelőerők fejlődtek olyan ütemben, amelyhez hasonlót itt korábban nem lehetett érzékelni, hanem a felhalmozás is figyelemre méltó szintet ért el viszonylag széles társadalmi rétegeken belül, azaz az árutermelés és a pénzgazdálkodás igen magas szintjére emelkedett ez az óriásira duzzadt mezőváros. A termelőerők gyarapodása és a felhalmozás mértékének érzékeltetése végett érdemes idézni néhány végrendelet legfontosabb adatait. Az egyiket Varga János készítette el 1769-ben, melyben alábbiakat hagyja örököseire: egy ház (400 Ft értékben), szántóföld Talfáján erdővel, 9 paszta szőlő, egy malom és egy major mint ingatlanok. Állatállománya: 153 méneses ló, 70 db marha, 30 db göböly, 350 juh, 12 ökör és hét hámos ló. Készpénz 600 Ft és 10 körmöci arany, ezen kívül ezüst pitykék, ezüst kapcsok s néhány ezüst tárgy. A testamentum nem érinti a gazdasági felszerelést, illetve a meglévő terményt, bútort stb. Tehát csak a gazdálkodás szempontjából elsődleges értékeket vették számba. 25 Az így is rendkívül figyelemre méltó vagyon tulajdonosa, aki végrendelete tanúsága szerint értékeinek nagyobb részét házassága alatt szerezte, távolról sem volt a legnagyobb vagyon tulajdonosa a több tucatnyi kecskeméti parasztnábob között. Ez a felsorolás is érzékelteti, hogy a számottevő vagyonokon belül az állatállomány még mindig jelentős tételt képezett, és a gazdálkodásnak, egyáltalán a gazdasági talponmaradásnak egyik legfőbb tényezője maradt továbbra is. 26 Külön tanulmányt igényelne a kereskedelmi tőkének, egyáltalán a pénzfelhalmozásnak a feltárása. A helyi végrendeletek arra engednek következtetni, hogy mind a cívis gazdák, mind a kereskedők kezén jelentős pénzösszeg gyűlt 25 IV. 1504. v/I. 1769. 455-458. 26 Itt csak utalunk arra, hogy az olyan gazda, aki nem rendelkezett igavonóval, elvesztette a várostól kapott szántóföldjét is: „Alpári árendás földet biró némely gazdák ellen hitelesen megbizonyosodván az, hogy földjeiket más idegeneknek, nevezetesen kécskeieknek adták ki szántásra, melyből hogy jövendőben valami váratlan rossz lakosainkra ne hároljon, rendeltetett, hogy a kik marhatartók és földművelésre alkalmatosak, földjeiknek bizonyos elvesztése alatt ettől inhibiáltassanak, a kik pedig annak bírására alkalmatlanok, attól egyáltalán megfosztassanak." IV. 1504 a/2. Szilády Károlynak az 1775—1783. évi protocollumából való másolata. II. kötet LXV. old.
