Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790
egybe. A folyamat jelentőségét és részben méreteit is érzékelteti az alábbi két végrendelet. Rozsványi János görög kereskedő boltján, áruin kívül 6013 rénes forintot hagyott különféle intézményekre és személyekre. Ez az igen jelentős vagyon is eltörpül Scherháti Miklós hagyatéka mellett, aki csak a kecskeméti görög iskola építésére hagyományozott 15 ezer forintot! A készpénzben megjelölt hagyaték több mint 51 ezer rénes forintot képezett, amihez járult még a vagyon egyéb része. 27 A város gazdasági erejével párhuzamosan növekedett lakosságának a száma. A lélekszám pontos alakulásáról nem áll rendelkezésünkre adatsor. Valószínű, hogy a török kiűzése körüli időben 8-10 ezer fő lakott Kecskeméten. 28 Az I. és IL táblázat adatai rögzítik a gazdák számát is. Magára a lélekszámra ennek alapján csak nagy megszorításokkal tudunk következtetni. Kétségtelen, hogy a város már a hódoltság korában is a menekülésre kényszerülők egyik fontos menedékhelye volt. 29 A XVIII. századi belső migráció Kecskemétet is komolyan érintette. Erre utal az is, hogy a város ismételten kénytelen határozatokkal védekezni az ide történő túlzott bevándorlás ellen. 30 1771-től fennmaradt egy rendkívül jelentős összeírás, melyet a váci püspök utasításai alapján készítettek a város lakóiról. 31 Ez tizedenként számbavette a munkaképes embereket. Nekünk itt a gazdák, a zsellérek és a szolgák számára vonatkozó adatok a fontosak. (L. IV. táblázat). Az összesítés szerint a munkaképes lakosság száma kb. 15 ezer volt, ami alapján az egész lélekszám kb. 20 ezer körüli lehetett. A közel egykorú összeírás adatai szerint Kecskeméten ekkor kb. két és félezer gazda élt. Természetesen ezen gazdaságoknak csak kisebb része foglalkoztatott rendszeresen vagy alkalmi jelleggel idegen munkaerőt. A munkaképes zsellérek számának feltüntetése (3210 fő) és a szolgák számának (1268 fő) rögzítése igen fontos támpontot nyújt az 27 IV. 1504. v. 1788., illetve 1787. Scherháti Miklósnak minden bizonnyal Nagykőrösön is volt jelentős érdekeltsége. Ennek hatására hitelesíthette a nagykörösi elöljárósággal is a Kecskeméten letétbe helyezett végrendeletét. 28 Nem fogadható el Hornyik János becslése, amely szerint: „. .. 1772-ben már lakosainak száma megközelitette a 30 ezret, a török kiverésekori lélekszámot 20 ezernél kevesebbre nem tehetjük." Kecskemét város története . . ." II. 210. old. 29 Kecskemét ezirányú vonzáskörével foglalkozik IVANYOSI-Szabó Tibor: A migráció Kecskeméten 1662 —1711 között. In: Bács-Kiskun megye múltjából VII. 30 A magisztrátus magának tartotta fenn a jogot a letelepedés engedélyezésére. Szokatlan büntetést szabott 1737-ben arra a tizedesre, aki az ezzel kapcsolatos kötelezettségét megszegte, és nem jelentette a jövevény letelepedési szándékát: „Azért, hogy a város népe között a jó rend innentül jobban jobban observáltassék, és elöljáróiknak is engedelmességgel legyenek, . . . hogy Szilvási Miklós a városból maga hátán eggyenként ki horgya (t.i. a két engedély nélkül letelepedett személyt), feltaláltatott és elvégeztetett. IV. 1504. a/2. I. XXXVIII. Az 1768-ban hozott statútum több pontja is foglalkozik e tilalommal. Többek között elrendelték: „. .. És ha csak lappangóként jött be, azonnal árestáltassék mind a gazda, mind a jövevény." IV. 1504. a/2. II. kötet, LXV. old. 31 IV. 1504. m. 1771—1772.
