Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790
pozsonyi mérő (a termés 22%-a) és a zabnál jelentkező kiemelkedően nagy mennyiség, a 9632 pozsonyi mérő (az egész termés 36,7%!) mutatja, hogy e két igen fontos takarmány, illetve ipari növény termesztése mennyire jelentőssé vált Kecskeméten, és a bevételnek minden bizonnyal tetemes részét alkothatta az értük kapott összeg. Az összeírások a bortermést 1757-ig rögzítik akóban, és később a szőlő nagyságát vették figyelembe az adókivetés során. Tekintettel arra, hogy e félévszázad alatt csaknem négyszeres növekedés tapasztalható, a növénytermesztésnek ebben az igen fontos ágában is rögzíthetjük a rohamos gyarapodás tényét. Különösen szembetűnő az 1741-hez képest jelentkező emelkedés. A mezőváros gazdasági életében tapasztalható mélyreható változást talán még egyértelműbben le tudjuk mérni a mezőgazdasági feldolgozóipar, és egyáltalán a céhes ipar fejlődésén belül. A pálinkafőzés növekedése révén nyilván a helyi igényeket kielégítő mennyiségen túl jelentős árualap képződött évről évre, amely a szőlőtermesztés mellett a gyümölcstermesztés növekedését is feltétlenül érzékelteti. Az olajütők működése, illetve a működésükkel kapcsolatos városi statútumok létrejötte mutatja, hogy az olajosmagvak termesztése, azok hasznosítása a század második felére állandósult. 23 A táblázat az összeírásoknak megfelelően 1725-ig a malmok forintban meghatározott éves hasznát rögzítette. Ezekből az adatokból csak a növekedés ütemére lehet következtetni. Azt viszont tudjuk, hogy a XVII. század végén Kecskeméten 38 szárazmalom működött. 24 Számuk a száz év alatt kb. 40%-kai nőtt. Tehát ez az emelkedés nem különösebben nagy, főként ha figyelembe vesszük a lakosság számának és a gabonatermesztésnek erőteljes növekedését. Utalnunk kell viszont arra, hogy a korábbi szárazmalmok mellett megjelentek a szélmalmok is, melyek minden bizonnyal nagyobb teljesítőképességgel rendelkeztek. Ennek figyelembevételével is csak azt rögzíthetjük, hogy a malomipar a helyi igények kielégítésén túl nemigen tudott többet produkálni. Tehát a többletként jelentkező gabonatermést a feldolgozás mellőzésével értékesítették, miként ez ekkor általában szokásos is volt. A leginkább figyelemre méltó fejlődést a céhes keretek között dolgozó mesterek számának emelkedése jelzi. A hat évtizeden belüli közel hatszoros növekedés rendkívül rohamos fejlődést mutat. Az iparnak ilyen arányú bővülése a mezőváros társadalmi és gazdasági arculatának változásában még akkor is igen jelentős, ha tudjuk, hogy döntő mértékben a helyi igények kielégítésére koncentrálódott az iparosok munkája. Bár egyes áruféleségeket minden bizonnyal jelentős tételben vittek a környező települések vásáraira is. 23 IV. 1504. a/2. Szilády Károlynak az 1775—1783. évi protocollumból való másolata: 1777. január 31-én kelt városi statútum. II. kötet LXV. old. 24 IV. 1504. n, 1690. 217-218. old.
