Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

állattartással szemben itt az arányok töretlen növekedése figyelhető meg vagyoni csoporton belül, bár az előfordulás gyakorisága erősen eltérő. A törpebirtokosok között a szőlőről végrendelkezők aránya viszonylag szerény növekedést jelez (15%). A kisbirtokosok között a szabadságharc előtt csaknem pontosan olyan %-ban fordult elő az örökölt vagyonon belül szőlő mint a legszegényebb gazdáknál. Náluk viszont ez az arány az 50—60-as évekre megkétszereződött. Több mint figyelemre méltó, hogy a középbirtokosokon belül korábban nem egészen minden negyedik testamentumban található szőlőre vonatkozó rendelkezés, a közbiztonság javulása után viszont ugrászszerűen emelkedett ez az arány és 1745 után csaknem minden hagyatékon belül fellelhető valamilyen nagyságú szőlő. Itt persze arra is gondolnunk kell, hogy ekkor még a szőlő értéke, jövedelmezősége minden bizonnyal szerényebb volt mint az élőállatoké, és a végrendeletekben történő megemlékezés többször ezért is elmaradhatott. A gazdag parasztságon belül már 1711 előtt is minden második végrendelkező tudott szőlőt hagyni örököseire. Az emelkedés a későbbi szakaszokon belül itt is rendkívüli, és a vizsgált időszak végén már kivétel nélkül minden gazda végrendelkezett kisebb-nagyobb szőlőterületről. A végrendeletek alapján érthetően nem lehet figyelemmel kísérni, hogy az örökölt ültetvények milyen termést hozhattak, művelésük mennyire volt gazdaságos. Ezt más források felhasználásával lényegesen könnyebben és megbízhatóbban ki lehet mutatni. Az adóösszeírásokba történő betekintés is meggyőzhet bennünket arról, hogy a szegényebb és a vagyonosabb rétegek közötti eltérést a szőlőkről történő végrendelkezések száma nem tükrözi tisztán. A nagyobb vagyonnal rendelkezők döntő többsége jóval nagyobb adót fizetett szőleje után mint a legszegényebbek. Szőlejük nagysága és hozama tehát erőteljesen eltért amazokétól. Az összegyűlt adatok birtokában és a szőlők arányának növekedése láttán különösebb kockázat nélkül megfogalmazható, hogy a XVIII. században Kecskeméten, és nyilván a környező mezővárosokban is, a szőlőtermesztésen belül igen gyors növekedés ment végbe. A bortermelés a gazdálkodás és a paraszti árutermelés egyik fontos tényezője lett. Ugyancsak kockázat nélkül állítható, hogy a szőlőültetvények a paraszti vagyonon belül lényegesen nagyobb arányt képviseltek mint az előző században, ha nem is vált meghatározóvá a cívisek gazdálkodásában. e) Az ingatlanok helye a paraszti vagyonon belül Még lényegesen bőségesebb forrásanyaggal rendelkező időkereteken belül is rendkívül nehéz követni, hogy egy-egy társadalmi osztály, illetve réteg vagyo-