Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

ni összetétele hogyan is alakult. A bővebb forrásanyag megléte esetén pedig a vizsgálat rendkívüli időigényessége a nagy akadály. Nem véletlen, hogy ilyen irányú vizsgálatra ekkora időkereten belül jelentősebb település esetében még nem került sor. Kizárólag a végrendeletek felhasználásával ezt a vizsgálatot kielégítően nem is lehetne elvégezni. Ennek a viszonylag szűkebb forrásanyagnak a felhasználásával is el lehet viszont készíteni egy olyan metszetet, amelyik sok részletre nem tud ugyan pontos választ adni, de a fontosabb tendenciákat ki tudja rajzolni, és feltétlenül érzékeltetni tudja az egyes rétegeken belüli változásokat is. Arra pedig mindenképpen alkalmas, hogy felhívja a figyelmet arra az érdemi változásra, amely a paraszti vagyon szerkezetén belül a XVIII. században végbement. Az áttekinthetőség érdekében az adatokat egyetlen táblázatba sűrítettem. (L. XI—XIII. táblázat.) Az első adatsor azt jelzi, hány olyan végrendelkező volt, aki csak ingóságot, pénzt vagy élőállatot hagyott örököseire. A következő adatsorok az ingatlanok számának megfelelően csoportosítja a testamentumokat. Ez esetekben tehát csak az ingatlanok száma volt a meghatározó, és egy-egy adatsoron belül együtt akár szőlő, ház, malom stb. is előfordulhat. Négynél több ingatlanféleséggel egyetlen végrendeletben sem találkoztam. Kétségtelen, hogy ez a csoportosítás meglehetősen summázott formában ad áttekintést, de a teljes kibontás rendkívül terjedelmes és bonyolult lett volna. Ilyen sokoldalú munkát csak az összeírások statisztikai feldolgozása esetén célszerű elvégezni, ahol az adatok nagyságrendje is egyértelműbben kitapintható. Az ingatlannak a paraszti vagyonon belüli fontossága, a változás üteme, aránya már annak alapján is érzékelhető, hogyan alakult az ingatlannal nem rendelkező, vagy csak egyetlen ingatlannal rendelkezők aránya a végrendelkezők között. 1711 előtt több mint 70%-ban találtam ilyen testamentumot. A következő évtizedekben ez az arány 54,3 %-ra, majd 1745 után 33,4%-ra csökkent. Ez az összegzés érthetően elmossa az egyes rétegeken belül végbement változásokat. Éppen ezért szükséges, hogy külön-külön is felhívjam a figyelmet a fontosabb jelenségekre. A törpebirtokosok közül csak minden negyedik hagyott legalább két ingatlant örököseire 1711 előtt. Ez az arány a következő időszakban sem módosult, bár fel kell figyelnünk arra, hogy az ingatlannal nem rendelkezők aránya érdemben csökkent és az egyetlen ingatlant hátrahagyok száma, aránya viszont számottevően nőtt. 1745 után már a törpebirtokosokon belül is minden második legalább két ingatlanféleséget hagyott hátra. (L. 13. táblázat.) A kisgazdákon belül a XVII. században csak minden harmadik rendelkezett kettő, vagy annál több ingatlannal. Ez az arány 1711 után közel hatvan %-ra nőtt, míg 1745 utáni időszakban négy közül már három végrendeletben találtam kettő vagy ennél több ingatlant. Az ingatlanok számának, és ennek