Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

"A kirekesztés mellett és ellenére szövetségest is találtak a beáramló zsidók, azoknak is elsősorban tehetősebb, kiváltságosabb rétegei. E szövetség természetesen gazdasági érdekből fakadt: az árutermelésbe bekapcsolódni óhajtó és kényszerülő nemesek, nagyobb földesurak mindinkább igényelték a mezőgazdaságot hitelekkel is ellátó belső hazai vállalkozásokat. Hiszen kb. a XVIII. század derekára már lezárultak a birtoknövekedés feudális útjai, s ezután a gazdálkodók tevékenységét mind egyértelműbben a pénz és az árutermelés határozta meg. Távolabbról mindezen tényezők jórészt NyugatEurópa gazdasági ráhatásával voltak összefüggésben. Ismert, hogy a XVIII. század második felétől, végétől kibontakozó, ún. ipari forradalom mennyire megnövelte a mezőgazdasági termékek piacát, illetve az élelmiszerek és nyersanyagok (gyapjú, bőr) iránti keresletet. Majd ezt követően megváltozott a közgazdasági környezet is.

13 E kérdéskör még egy lényeges láncszemét érdemes kiemelni: Magyarországon, s így Kecskeméten is a társadalom messze legnagyobb, tömegét tekintve szinte egyeduralkodó hányadát képezte a parasztság, amely ugyanakkor nagyon lazán kapcsolódott a piachoz. S ott inkább csak eladott, s másodsorban vásárolt.

14 Ilyen — nagyon vázlatosan ismertetett — történeti közegbe igyekezett behatolni a zsidóság, amely az őt jogilag is kirekesztő társadalom által meghagyott vagy kevésbé művelt foglalkozásokat űzött: többnyire földesúri támogatást élvezve korcsmárosok voltak, pálinkát főztek, boltot vezettek, apró árukkal kereskedtek, pénzügyleteket bonyolítottak, felvásárlók voltak stb., a tehetősebbek pedig a nagybani kereskedést tartották kézben.

15 Ez utóbbiak mindinkább valamiféle monopóliumra tettek szert: így például az Alföldön a XVIII. században megtelepedett zsidók a gabona, a bőr és a gyapjú útját követve gyarapodtak.

16 S ez a megállapítás hatványozottan érvényes a kecskemétiek történetére. 13 Szabad György: A társadalmi átalakulás folyamatának előrehaladása Magyarországon, 1849—1867. Valóság, 1976. XIX. évf. 5. sz. 3. p. Vörös Károly : A magyarországi társadalom (1790— 1848), 578. p. In: Magyarország története 1790—1848. Főszerk. Mérei Gyula Bp., 1983. (a továbbiakban Magyare tört., 1790—1848) (II. kiad.) Gunst Péter: Az iparosodás hatása Nyugat- és Kelet-Európa mezőgazdaságára. Valóság, XIX. évf. 1976. 9. sz. 1. p. Uő.: Az agrárfejlődés és a parasztság regionális típusai Európában. (Különös tekintettel Kelet-Európára (Ethnographia, 1975. LXXXVI. évf. 2—3. sz. 390. p. 14 Uo. 394. p. 15 Vö. erre. Hóman Bálint és Szegfű Gyula: Magyar történet. Bp., 1936. V.k. 249-251. p.; Bácskai Vera—Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., 1984. (a továbbiakban Bácskai-Nagy, 1984.) 231-233. p.; Ide iktatható az a weberi megállapítás is, amely a zsidók kereskedelmi tevékenységét, s főként pénzügyleteit, rituális vallási okokkal magyarázza. Igaz, ezt egy jóval korábbi történelmi korszakra vonatkoztatóan írja, Max Weber: Áru- és pénzforgalom a prekapitalista korszakban, 164. p. In.: Uő.: Gazdaságtörténet. Bp., 1979. 16 Scheiber Sándor: Előszó, 5. p. In.: Harsányt László: A szentesi izraelita hitközség története. Bp., 1970.