Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság
A helyi kondicionáló fellételek : a korabeli Kecskemétről Kecskemét és a Duna—Tisza köze múltjának megismerésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Hornyik János (1812—1885) a város fejlődéséről így írt: „ .. . a szabad föld és szabad intézmények hajdan bármely községet anyagi és erkölcsi tekintetben naggyá, népessé, vagyonossá emelhettek." 17 Rávilágított Kecskemét felemelkedésének két történeti meghatározójára; s Hornyik véleménye még akkor is helytálló, hogy ha hozzátesszük: ez a város valójában inkább egy felduzzadt nagyfalu volt. 18 Területének legnagyobb részét a XIX. század húszas éveiig marha- és juhlegelő alkotta. Éppen ezért is jellemző, hogy a XVIII. századtól a tehetősebb gazdák (parasztpolgárok) is bérbe vették a pusztákat, amelyek a várostól inkább délre feküdtek, míg Szentkirályt, Vacsot, Monostort és Bugacot maga a város árendálta. 1728-ban például a gazdák 37 helyen tartották az állataikat, de az 1757. évi összeírás alapján is az állattenyésztés, az állatkereskedelem fontossága tűnt a kutató szemébe, hiszen 98 különböző szintű kereskedéssel foglalkozó személyt neveztek meg, s közülük 29 fő marhakereskedelmet űzött. 19 Tehát Kecskemét gazdasági jelentőségét is elsősorban a természeti adottságok és csak kisebb mértékben a piaci viszonyok határozták meg. S ezek a feltételek főként az állattenyésztést ösztönözték, amelynek azután végig kitapintható kereslete volt a vizsgált korszakban. 20 Az ország egyik legnagyobb mezővárosaként Kecskemét is betöltött egy bizonyos fokú piacfunkciót, hiszen országos és heti vásárokat tartottak itt. 21 A vásárok, ill. egyáltalán a kereskedelmi szerepkör kutatása azonban még korántsem tekinthető befejezettnek: tisztázásra vár például az a kérdés, hogy a XVIII. század elején Pest-Budával érintkező és kiemelkedő helyen álló Kecskemét hogyan süllyedt egyes vélemények szerint a XVIII. század végére a jelentéktelenek szintjére? 22 Még alaposabb bizonyítást kívánó feltételezésünk szerint ez a visszaesés mégsem volt olyan 17 Hornyik János: Kecskemét város gazdasági fejlődésének története. Kecskemét, 1927. (a továbbiakban Hornyik 1927.) 7.p. 18 Vö. Thirring, 1935. 372. p. 19 Lakos Béla: Kecskeméti gazdasági fejlődése. Huszadik Század, 1913. 234., 247. p.; Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét város Tanácsa a XV—XIX. században., 34. p. In.: Bács-Kiskun megye múltjából II. szerk. Iványosi Szabó Tibor, Kecskemét, 1979. (a továbbiakban Bálintné, 1979.) 20 A konjunktúrahatásokra ld.: Tóth Tibor: Ellentét vagy Kölcsönösség? A magyar mezőgazdaság üzemi viszonyainak történeti háttere és problémái. Bp., 1980. 17., 27-28. p. E kifejezéseken tulajdonképpen két csomópont közti összefüggést ért, melynek egyik pontja a piac, a másik a gazdaságon belül van. Uo. 66-67. p.; Kecskemét céhes szerveződése ugyanakkor visszaesett, valószínűleg a pesti ipar versenye miatt. Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686—1872., 250, 254. p. In.: Pest megye múltjából 1. Bp., 1965. 21 XV. 8. Ballá János Kecskemétre vonatkozó feljegyzései a továbbiakban #a//ű-jegyzetek I.k. 50. o. BácsKiskun Megyei Levéltár (a továbbiakban B-KML): 1798-ig négy országos vásár (a márc. 12-i Gergely-, a május 10-i Gordian-, az aug. 10-i Lőrinc- és a november 25-i Katalin- napi) volt Kecskeméten, majd ugyanebben az évben megtartották már az ötödiket is, szeptember 26-án a Ciprián- napi vásárt. A városban egyébként hetente kétszer kedden és pénteken volt vásár. 22 Bácskai-Nagy, 1984. 84. p.
