Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság
kőznünk a múltbeli valóság általunk kijelölt s forrásokba bújtatott tényezőihez úgy, hogy közben igyekeztünk a rekonstrukció más, forráshiányos mezőire is figyelemmel lenni. A kondicionáló feltételekről Kecskemét történetének vizsgálatakor is látható, hogy a zsidók befogadását elsősorban haszonelvű — törvényekre támaszkodó előírások szerinti — szempontok diktálták: kik és mekkora létszámban voltak képesek az adott település, ill. az ország gazdasági életén lendíteni? A feudalizmus századaiban ez az általános érvényű alapszemlélet határozta meg a sok tekintetben társadalmon kívüliségre, az „idegen" státusát kényszerűen vállaló zsidóság egyébként is különös történelmi útját. 5 Kecskeméten a befogadás elsődleges kritériumát képezte a vagyon nagysága és tulajdonosának önellátó képessége, ugyanis csak így nem lehetett a város és már megtűrt hitsorsosai terhére — vélekedett a tanács. A szelekció e formája érvényesült a reformkor törvényalkotásáig (1840. évi XIX. tc.) és olykor ezután is. E törvény már elhárította a zsidóság társadalmi beilleszkedésének legfőbb akadályait: jogot adott a Magyarországon születetteknek, s mindazon bevándoroltaknak, akik az ittlakásra törvényes engedelmet nyertek, hogy szabadon letelepedjenek — a bányavárosok és a határőrvidék kivételével — bárhol. Több más feltétel mellett kereskedhettek és iparüző tevékenységet is folytathattak. 6 A középkori vallási előítéletre és ellentétre, valamint a későbbi — különösen a középkelet-európai — társadalomfejlődési zavarokra és torzulásokra is visszavezethető zsidókérdés sajátos módon vált az egyenlőtlen fejlődés paradigmájává, kísérő jelenségévé. 7 A zsidóság foglalkozási funkciója (ekkor még leginkább kereskedelmi) egy kényszerhelyzet következménye volt, amely kényszer sokféle más problémát is felvetett: 5 A kérdés történetének egyik fontos munkája: Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története. Különös tekintettel gazdasági és művelődési fejlődésére a XIX. században. (Módosított kiadás) Bp., 1986. 51—85. P6 Uo.; Acsády Ignác: A magyar zsidók 1735—1738-ban. Az Izraeliták Magyar Irodalmi Társaságának V. évkönyve, Bp., 1897. 187 p.; Az „idegen" státusra pl.: Wenzel Gusztáv: Az 1848. előtti magánjog. Tekintettel újabb átalakítására. Bp., 1885. 155. p.: „Honfiság tekintetében a magyar jog szerint az egyéni személyek vagy honfiak .. . vagy nem — honfiak, azaz idegenek, kik ha ügyeik miatt ideiglenesen országunkban tartózkodnak, ,forensis'-eknek neveztetnek."; 1840. évi XIX. tc. In: Magyar Törvénytár, 1836 —1868. évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1896. 175—176. p.; A jogi helyzetre Id.: Virág István: A zsidók jogállása Magyarországon. Bp., 1935. 7 Bibó István .Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, 673—685. In: Uő.: Válogatott tanulmányok II. k., 1945 1949. Bp., 1986.; Simon Róbert: A zsidókérdés Magyarországon 1944 után, 673—685. In: Uő.: Válogatott tanulmányok II. k., 1945—1949. Bp., \9S6.;Simon Róbert: A zsidókérdés mint az egyenlőtlen fejlődés paradigmája, 1. p. In.: Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában. (Fejlődés-tanulmányok. Regionális sorozat, 3.) Bp., 1895.
