Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

Mária Terézia uralkodása alatt történt megyénkbeli telepítések formája, jellege és mérete a telepítő földesurak szándékának függvénye volt. A kalocsai érsek, híven elődeihez Császártöltés esetében a legterméketlenebb pusztáját telepítette be a királynő telepítési pátensétől jóval szigorúbb feltételek mellett. A telepesek életképességét, szorgalmát bizonyította a település 200 éves múltja, fejlődése. Vadkertet előnyös feltételek mellett vették birtokba az első telepesek, de a vallási viszályok átmenetileg megzavarták a fejlődést. Mindez hozzájárult az elmagyarosodásához is. A vaskúti és bikityi rátelepítés többszörös hasznot hozott Grassalkovich részére. Elérte velük a földmüvelés intenzívebbé tételét, a pásztorkodó bunyevácok eltávozását, birtokai hasznának megsokszorozását. Kell ennél több? Mária Terézia 1763-ban megkezdett telepítéseit felsőbb udvari körökben nem egyformán ítélték meg. Sőt, miként az alábbi okmány is igazolja, a Királyi Kamara egyenesen ellenezte a további telepítéseket. A teljes szöveg a következő: „1770. december 24. Pozsony. Annak az ő legszentebb felségéhez intézett kamarai felterjesztésnek másolata, melyet 1770. december 24-i kelettel küldöttünk fel Magyarország benépesítése és mezőgazdaságának helyreállítása tárgyában. Őfelségének. Azt a tervezetet melyet legszentebb felséged elé terjesztettek, s amely azokról az irányelvekről szól, melyek a Magyarország boldogulását célzó benépesítésre, a mezőgazdaságra, s egyéb ezt célzó ügyekre vonatkoznak: illetve arról, hogy ezek az ügyek most hogyan állnak s hogyan kellene azokon javítani: s mely tervezetet f. évi szeptember hó 24-én azért küldött meg felséged e Magyar Királyi Udvari Kamarának, hogy érett és gondos megfontolás után megalapozott tájékoztatást tartalmazó véleményt nyilvánítson róla ugyanazon Királyi Udvari Magyar Kamara a jelenlegi körülményeket alapul véve úgy tapasztalta, hogy jólehet önmagában véve ez egy elméleti munka, s Franciaország, Anglia, Hollandia és Holstein példájából merít, mégis: részben hasznavehetetlen, részben gyakorlatba át nem vihető, zűrzavaros és a legtöbb pontban önmagának ellentmondó és szemmel láthatóan olyan valaki csinálta, aki a Dunántúlnak csak egy csekély részén futott át, s tételei semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy azok alapján gondoskodni lehessen Magyarország boldogulásáról, és jóllehet általános, egyetemes rendszernek készült, általános, illetve egyetemes figyelmet mégsem érdemel nézetünk szerint.