Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

Mivel azonban néhány jó és hasznavehető megfontolást is tartalmaz, jelesül: amelyek a szabadkereskedelem biztosítására és a magyar termeivények eladásáról történő gondoskodásra vonatkoznak s melyeket e tárgyakról ad elő, ezért néhány tételéről tárgyalnunk célszerűnek tűnik. Ámde: ezek közül is mellőzzük azokat, amelyek szabadabban és kevésbé megfelelő módon szólnak a szolgáltató köznép terhelésének elvéről, azután a törvények megújításáról, nemkülönben a földesurak tulajdonjogának megszüntetéséről: ezek ugyanis az ország közügyei és a politikai szférába tartoznak: mi pedig alázatosan csakis azokat tárgyaljuk, amelyek a kamarai és a közgazdasági ügymenetnek megfelelnek. Mindenekelőtt a javasolt benépesítés előmozdításáról alázatosan kijelentjük: nem minden terület alkalmas a benépesítésre, de minden nép sem alkalmas arra, hogy Magyarországot benépesítse. Minden nemzetben benne van a saját külön természete és alkalmassága: s amely emberekben az ezekkel ellenkezők találhatók, hamarébb meghalnak vagy megszöknek mintsem rá lehetne venni őket arra, hogy vegyék át az adott ország szokásait. Nem áll az az elv, hogy egy ország népesebb csak úgy lehet, ha idegen nemzetek családjait helyezik át területére. Ugyanis annyira egyetlen ország sem bővelkedik családokban, hogy átengedhetne belőlük a másik ország benépesítésére, anélkül, hogy saját maga meg ne gyengüljön. Mert ahogyan a Német Birodalom egyes területei, melyek már egy évszázada az éltető béke nyugalmát élvezik népességszámban úgy megnövekedtek, hogy saját elnéptelenedésük veszélye nélkül több száz családot is ki tudnak bocsájtani, ugyanúgy itt, ezen a Magyarországon sincs senki, akinek ne látná és nem tapasztalná, hogy csak a Rákóczi-féle lázadás óta az ország saját népe (kizárva ebből az ellenszegülő, zendülő családokat) létszámban olyannyira megnőtt, hogy csaknem duplája annak, ami kb. 40 esztendővel ezelőtt volt és még nagyobb lenne ha az Isten meg nem engedte volna, hogy a legutóbbi pestis több mint fél millió embert elpusztítson. Ez a növekedés az oka annak is, hogy a rendkívüli hadiadó összege attól az időtől fogva a duplájára emelkedett. Remélhető, hogy az Istennek és a természetnek ez az ajándéka megszakítás nélküli esztendőkre fog kiterjedni, és talán maga a politikai megfontolás is úgy alakult, hogy nem szabad az egész országot jövevényekkel és idegen nemzetekbeliekkel úgy feltölteni, hogy a napról-napra növekedő saját népességének ne legyen megélhetési területe, s emiatt idővel maga is szétoszlani és elvándorolni legyen kénytelen. Ebből következően erőszakosnak és károsnak tűnik az a benépesítés, amelyet a tervezet készítője úgy javasol lebonyolítani, hogy azt messziről jövő családok tegyék meg mégpedig, Geldertől Veszfáliától és a Rajnától kezdve egészen Elzászig és Helvéciáig, s amely módszert a Bács-i kamarai kerületben legalább hat helyen 1763 óta, de a Temes-i bánság területén is igen nagy