Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján
célok érdekében vették inkább igénybe őket. Kecskeméten ezen háziállat széles körű tenyésztése igen nagy múltra tekintett vissza. 25 (L. VIII. táblázat.) Adatsoraink alapján megállapítható, hogy bár a lovakról végrendelkezők aránya is érzékeltet hullámzást, a végletek távolról sem olyan nagyok mint a szarvasmarhák esetében. Különösen a vágómarháknál és részben a fejősteheneknél az 50-60-as években feltűnt nagy visszaesés maradt el itt. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy míg az egy végrendeletre jutó átlag minden korábbi állatnál csökkenést mutat a kiindulóponthoz képest, a lovak esetében egy folyamatos emelkedés állapítható meg. Ez nem zárja ki azt, hogy a méneses lovak száma nem volt jelentős, de mindenképpen dokumentálja, hogy a lovak számának alakulását kevésbé tudta befolyásolni a legelők méretének alakulása mint a szarvasmarhákét. Önmagában már ez is érzékelteti, hogy a lovak mennyivel fontosabb szerepet kaptak ekkor a paraszti gazdálkodáson belül mint egy-egy szarvasmarhaféle. Mi sem természetesebb, hogy az egyes, rétegek a lótartásból, még inkább a lótenyésztésből eltérő arányban vették ki részüket. A vágómarhához viszonyítva is kevesebb volt az a törpebirtokos, aki lóval rendelkezett már 1711 előtt is. A 15,6%-os arányuk a következő évtizedekben javult ugyan valamelyest, és a végrendelkezők 22%-a volt lótulajdonos, de 1745 után elvétve akadt köztük lovas gazda. Tekintettel arra, hogy ritkán rendelkeztek ezek is egynél több lóval, az egész állományból való részesedésük mindvégig kicsiny, az 50-60-as években pedig elenyésző volt. A kisbirtokosok között a lovas gazdák száma 1711 előtt még meglepően magas. Majdnem minden másodiknak volt lova. Később nem egészen minden harmadiknak, végül csak kb. minden tizediknek. Érdekes, hogy esetükben is viszonylag ritkán fordult elő olyan gazda, aki két lovat is örökbe hagyott. így az állomány egészéből ez a réteg is szerény mértékben részesedhetett. A középbirtokosoknál a végrendelkezők aránya másképpen alakult. 1711 előtt alig több mint harmaduknak volt lova. A redemptióig arányuk rohamosan nőtt, több mint kétharmaduk végrendeletében található róluk intézkedés, és az újabb évtizedekben is minden második testamentumot író gazdának volt lova. Tekintettel arra, hogy átlagosan 3-4 lovat tartottak, az állományból való részesedésük is viszonylag kedvező, és csak kisebb visszaesést jelez az utolsó szakasz is. A gazdag parasztság a nagyállattartáson belül e téren volt leginkább kedvező helyzetben. A lovat is örökbehagyók száma, aránya fokozatosan nőtt a megváltozott körülmények ellenére is. Mivel pedig az egy-egy gazdára jutó átlag is folyamatos növekedést jelez, érthető, hogy míg 1711 előtt csak 25. Rusvay Kálmán: Kecskemét város ménese. In: Bács-Kiskun megye múltjából I. 53—80.
